Orbán Viktor akkori miniszterelnök ezt az eljárást helyeselte, mondván, hogy a rendőrség a fölvonulást "be nem tilthatta, követte az eseményeket, és amikor a legkisebb ok volt rá, akkor megmutatták, hogy amíg ez a kormány van Magyarországon, addig nem lesz újfasiszta randalírozóhely Budapest". Az újfasiszta tehát nem "randalírozhat", de vonulni vonulhat, megnyilvánulhat és meg is dicsőülhet (nem egyszer, de sokszor és mindmostanáig) az Orbán Viktor által melegen ajánlott és Pokorni Zoltán által szeretettel üdvözölt hetilapban, a Fidesz legbelsőbb köréhez tartozó főszerkesztő támogatásával.

Éljen a gyülekezési és a szólásszabadság! Ezt én csak helyeselni tudom, de milyen kevesen tudják! Kövér László titokminiszter például 1999-ben azt nyilatkozta, hogy előkészítenek egy törvénymódosítást, amely a rendőrség számára lehetővé tenné, hogy betilthasson tüntetéseket, ha "láthatóan és tudhatóan szélsőséges jellegű csoportosulásról van szó". Ebből, hál' Istennek, nem lett semmi. Ha lett volna, most Toroczkaytól Budaháziig, Ekrem Kemáltól Satuig az összes kalapácsos, vasvillás, zsidólistázó futóbolondot ki kellene húznia a Fidesznek a szélsőségesség kategóriájából, ha a gyülekezési joguk mellett ki akarna állni.

Az rendben is lenne, hogy a Fidesz eláll a gyülekezési jog korlátozásának hajdanán képviselt tervétől, és e jog bármiféle csonkítása ellen tiltakozik. De nem erről van szó, hanem arról, hogy a Fidesz ugyanolyan jogtiprást követel a kormánytól a Hősök terén, mint amilyen ellen tiltakozik a Kossuth téren. Orbán 1999-ben még tudta, hogy a nácik gyülekezését jogsértés nélkül betiltani nem lehet. Ha meg olyan törvényt hozunk, amellyel lehet, kitesszük magunkat annak, hogy a hatalmi önkény "szélsőségesnek" bélyegez és megfoszt minket alapvető jogainktól.

Persze a kormánypártok sincsenek abban a helyzetben, hogy a Fidesztől számon kérjék a következetességet. Nemcsak a Kossuth téri kordon miatt, de az általuk összeütött fővárosi rendelet miatt sem, amellyel felülírták a gyülekezési törvényt, és lehetőséget teremtettek a maguk számára bármilyen komolyabb demonstráció önkényes megakadályozására. Ezzel magukra húzták a felelősséget mindenért, amit nem akadályoztak meg. A praktikus jogtiprás ezúttal is fölöttébb célszerűtlennek bizonyult. Még szerencse, hogy van egy Alkotmánybíróság, amely kisegíti a kormánypártokat a maguk ásta veremből. Az említett fővárosi rendeletről egy hónappal ezelőtt ezen a helyen azt írtam: "ha ez nem alkotmányellenes, amin csodálkoznék, az csak az alkotmány hiányossága lehet". Csodálkozásra nincs ok, az Alkotmánybíróság hétfőn megsemmisítette a rendeletet azzal, hogy a tüntetésekhez szükséges kellékek (emelvény, hangosítás) használatát nemhogy önkormányzati rendelettel, de még kétharmados törvénnyel sem lehet engedélyhez kötni.

Mintha mindenkinek csak a saját szabadsága kellene. Mintha a mindenki szabadsága nem kellene senkinek.

A diktatúra bukása óta eltelt több mint másfél évtized, és még mindig (vagy már?) alig van politikus és alig van polgár, aki számára magától értetődő lenne, hogy nincs engedélyezett és betiltott tüntetés. A tüntetés nem engedélyköteles. A bejelentett tüntetések helyét és idejét nagyon-nagyon nyomós okkal lehet módosítani, de nem kell őket engedélyezni, és nem lehet őket betiltani. Senkiét!