Ha a gyülekezési törvényt úgy módosítanák, hogy a Kossuth téren ne lehessen tüntetni, azt fájó szívvel elfogadnám. Szép tüntetési emlékeim vannak onnan: ott szólította föl Tamás Gáspár Miklós lemondásra a diktatúra vezetőit 1988. március 15-én; ott volt a nagy Charta-tüntetés 1992. szeptember 24-én... és folytathatnám: jó kis tüntetőhely volt a Kossuth tér. No, de láttuk, mi lett belőle.

Csakhogy éppen amiatt nem lehet a gyülekezési törvényt módosítani, amivé a Kossuth tér lett. Az ellenzék szent földjévé. Micsoda alakok taposták és milyen illatok uralták azt a földet - ebből a szempontból mindegy. Az ellenzék számára a Kossuth tér szimbólum. Mi mindennek a szimbóluma - az is mindegy. Csak az nem mindegy, hogy most már az önkényes rendőrségi jogkorlátozás szimbóluma is. Joggal. Az ellenzék tehát nem fogja megszavazni, hogy a Kossuth téren ne lehessen jelen. Legalábbis addig nem, amíg meg nem változik alapvetően a politikai helyzet. Ha meg anynyira megváltozik, akkor már nem is lesz olyan fontos, hogy megszavazza-e.

Az ellenzék fő ereje nélkül a gyülekezési törvényt nem lehet módosítani, mert az kétharmados. Majdnem mindenki egyetértett vele, hogy az legyen, és azzal is, hogy ne legyen az. Az üléspontjától függően.

Az Orbán-Torgyán-kormány idején, 1999 tavaszán Dávid Ibolya Igazságügyi Minisztériumában kidolgozták az új jogalkotási törvénytervezetet, amely a harmadára csökkentette volna a kétharmados törvények számát. A gyülekezési jogról szóló törvény is feles lett volna. A jogalkotási törvény kétharmados, a módosítása elbukott a szocialista-liberális ellenzék ellenállásán. Ha nem bukott volna el, akkor a mostani kormánypártok fütyörészve betilthatnák a tüntetést a Kossuth téren a demokrácia sérelme nélkül. Rosszul tették tehát a mostani kormánypártok ellenzéki korukban, hogy ragaszkodtak a politikai jogaikat rögzítő legfontosabb törvények kétharmadosságához? Nem biztos. Ki tudja, mit művelt volna az Orbán-Torgyán-kormány az ellenzékével ennek a lehetőségnek a birtokában? Maradt volna-e esélye az ellenzéknek egyáltalán, hogy hatalomra jusson?

"A hatékony kormányzás elve indokolja a kétharmados törvények kiiktatását" - mondta az igazságügy-miniszter (HVG Online, 2005. január 2.). Nem a régi, a mostani, Petrétei József, aki a nagyobbik kormánypárt támogatásával olyan új alkotmánykoncepciót dolgoztatott ki, melybe beemelték volna az alapjogok chartáját a kétharmados törvények megszüntetésével egyidejűleg. Ez éppen annyira nem tetszett az ellenzéknek, amennyire tetszett volna nekik, amikor kormányon voltak. Patt.

A Kossuth tér helyzete megoldhatatlan. Látjuk, kik özönlik el a teret, amint tehetik. Sok ronda, kellemetlen tüntetés lesz ott, akkor is, ha a kifőzdét és a kirakodóvásárt fölszámolják. Ennél már csak az lenne rosszabb, ha a hatósági önkény kimetszené a Kossuth teret a magyar demokráciából. Mert akkor bármit kimetszhet.

Megállapodás nélkül nincs megoldás, a megállapodáshoz nincs meg a politikai ellenfelekben az egymás iránti minimális bizalom, és bizony mindkét fél rá is szolgált a bizalmatlanságra.