Tizenötből semmi - így is summázható a lobbitörvény eddigi eredménye. Pontosan ennyi szervezet regisztráltatta magát a Központi Igazságügyi Hivatal (KIH) lobbilistáján a január 31-ei határidőig, ám közöttük egy sem akad a szakmában nagy névként futó érdekkijáró szervezetek közül. A listán ma 76 magánszemély szerepel mint professzionális érdekkijáró. Nekik és az általuk felkeresett hivatalnokoknak negyedévente feljegyzést kell írniuk a találkozókról, amelyekről ily módon elvileg a nagyérdemű is tájékozódhat a hivatal honlapján.

Minthogy a törvény tavaly szeptemberben lépett hatályba, az első beszámolóknak is január végéig kellett volna megérkezniük. Szabó Lajos, a hivatal főigazgató-helyettese szerint a többség már beküldte beszámolóját, az állami szervektől viszont eddig mindössze hét találkozóról kaptak feljegyzést - igaz, még érkeznek a beszámolók. Az eddigiek alapján háromszor járt lobbista a Miniszterelnöki Hivatalban és egy-egy alkalommal a pénzügyi, a szociális és a gazdasági tárcánál. Hogy milyen ügyben és ki, az egyelőre nem derül ki a hivatal honlapjáról. Szabó Lajos azonban ezt is biztató eredménynek nevezi, bár abban ő is egyetért, hogy jelenleg a lobbilistán egy sincs abból a szakmai berkekben jegyzett 20-30 cégből, amely rendszeresen, megbízás alapján végez érdekkijárást. Szerinte egyelőre kivár a szakma: működik-e a törvény. Úgy véli, ez a következő fél-háromnegyed évben eldől.

Hasonlóképp látja a helyzetet Vass László, az Első Magyar Lobbiszövetség elnöke, bár szerinte a profik inkább arról lamentálnak, hogy mennyire éri meg nekik a regisztráció. A törvény bizonyos pontjai ugyanis számukra betarthatatlanok. Egy profi lobbista például nem fedheti fel megbízója kilétét. Az egyik, lapunk általunk megkeresett szakember szerint pontosan olyan abszurd ez a helyzet, mintha az ügyvédi irodáknak honlapjukon közzé kellene tenniük az ügyfélkörüket és azok minden tyúkperét. Nyilván rövid időn belül csökkenne az iroda forgalma. Annak ugyanakkor semmi akadálya, hogy megbízóként éppen egy ügyvédi irodát vagy társadalmi egyesületet tüntessenek fel - ekkor ugyanis már nem kerül nyilvánosságra, ha az irodát történetesen az egyik hazai nagyvállalat bízta meg az adott ügy előremozdításával. Nem véletlen, hogy a regisztrált lobbisták jelentéseiben is jórészt ügyvédi irodák és társadalmi szervezetek megbízásai szerepelnek.

Mindazonáltal Vass szerint csak az egyik szemük sír a lobbistáknak. A törvény kapcsán ugyanis itthon is bekerült a köztudatba a lobbiszakma léte, valamint némileg tisztázódott a mibenléte is: ez a tevékenység nem azonos a korrumpálással. Ugyanakkor a profik szerint a törvény legfőbb hendikepje épp az, hogy nem az érdekkijáró tevékenységet, hanem csak a megbízás alapján dolgozó profi lobbistát veszi górcső alá. Ez ugyanis a legvékonyabb réteg az érdekkijárás világában: Vass szerint a hazai szakma 8-9 százaléka.

A civilek korábbi tiltakozása kapcsán ugyanis a társadalmi, szakmai szervezetek eleve felmentést kaptak a törvény előírásai alól. Nem kell magukat regisztráltatniuk a lobbilistán, így lobbiigazolvány nélkül bekopogtathatnak a döntéshozók ajtaján. Az már más kérdés, hogy az Országgyűlés Civil Irodája által vezetett, jelenleg 652 szervezetet tartalmazó "civil" lobbilistán ott virít az Amerikai Kereskedelmi Kamara Magyarországi Irodája (AMCHAM), a Magyar Autóklub, a Dohány Terméktanács vagy éppen a Gyógyszer Nagykereskedők Szövetségének a neve is - ők közismerten komoly lobbizók. A civil lobbilistára pedig azok kerülhetnek fel, akik bírósági bejegyzéssel igazolják: országos hatáskörű szakmai vagy társadalmi szervek. Ennek megszerzéséhez tíz ember aláírása és ügyvédi ellenjegyzés szükséges.

Ugyancsak kikerülik a jogszabály betartását a szó átvitt, szakmai és konkrét értelmében az igazi "boss"-ok: azok a nagyvállalati vezetők, akiknek munkaköri tevékenységük 80-90 százalékát teszi ki az érdekkijárás. Vass szerint ők a társasági törvény alapján kezdeményezhetnek "konzultációt" a közhatalmi szervvel, illetve személylyel.

A sokéves szakmai előkészítés után megszületett törvény egyébként akkora kiskapukat hagy nyitva, hogy akár a szakmailag jegyzett profik is regisztráltathatják magukat komolyabb "üzleti érdeksérelem" nélkül. A jogszabály - lobbisták által egyszerűen viccesnek minősített pontja - a mindenkori minimálbér tíz százalékában állapítja meg azt az összeget, amit a lobbista egy reprezentációra költhet. Ez most 6550 forint. Ellenben ha a főhivatalnokokat egy "kulturális rendezvényre" vagy "tudományos konferenciára" invitálják - ahogy ez egyébként is megszokott -, akkor a megbízók annyit fordíthatnak a rendezvényre, amennyit nem szégyellnek. (Ezzel ellentétes logikájú az Egyesült Államok szabályozása, itt a hivatalnok által elfogadható juttatásokat limitálják.)

Mindazonáltal a törvény szigorú penitenciát ró az igazolvánnyal nem rendelkező "közbenjárókra". Ha a KIH "a tájékoztatóból, bejelentés alapján vagy bármely más módon" ilyen esetről értesül, úgy a bírság elérheti a 10 millió forintot is. Az alapbírság összegét a KIH az eset súlya, esetleg ismétlődése alapján állapítja meg, majd annak megfelelően szorozza fel kettes-ötös szorzóval, hogy országgyűlési, kormányzati vagy önkormányzati ügyről van-e szó. Szabó Lajos szerint ez egyelőre elméleti lehetőség: amíg próbaüzem alatt van a szabályozás, addig nem kívánnak bírságolni, hacsak ezt szükségessé nem teszi valami.

S hogy a KIH milyen módon tud vizsgálatokat indítani? Szabó elmondta: bár nyomozati jogkörük nincs, a közigazgatási vizsgálat szabályai szerint tanúkat hallgathatnak meg, adatokat, okiratokat kérhetnek be. Igaz, a vizsgálat vélhetőleg csak arra a jogi tényre terjed ki majd, hogy a közbenjáró rendelkezett-e lobbiigazolvánnyal, történt-e megkeresés, s erről készült-e emlékeztető. Ezt a feltevést erősíti Szabó Lajos véleménye is, miszerint a hivatalnál a lobbival kapcsolatos kérdésekkel megbízott három fő elegendő lesz a céges regisztrációk mellett az ilyen vizsgálatok lefolytatására is.