A két cigány fiatalt, Setét Ernőt és Adu Lászlót egy 2005 augusztusában a Keleti pályaudvar aluljárójában történt hajnali rablás elkövetésével vádolták. 2005 szeptembere óta folyamatosan letartóztatásban, illetve büntetés-végrehajtási intézetben voltak. "Szökés és elrejtőzés veszélyére" hivatkozva, többszöri kérésük ellenére sem helyezték őket szabadlábra a nyomozás után, amikor hónapokig vártak az első fokú ítéletre, majd a jogerős ítéletre. Az első fokú bíróság tavaly nyáron úgy ítélkezett: a nyomozás adatai és a tanúvallomások alapján "szemernyi kétsége" sem maradt, hogy a két vádlott követte el a bűncselekményt, ezért négy-négy esztendős szabadságvesztést és - a sértettek állítása szerint tőlük elrabolt értékeik -, a sértettek összesen 114400 forint értékű kárának megtérítését szabta ki rájuk.

A 2007. február 7-én megszületett másodfokú ítélet ezzel szemben hatályon kívül helyezte az első fokú ítéletet, vagyis a bíróság úgy ítélkezett, hogy az adatok alapján nem lehet kimondani a két fiatalember bűnösségét. Az első fokú bíróságnak új bizonyítás, új tárgyalás során kell megalapozott ítéletet hoznia. Az új eljárás lezárásáig Setét Ernő és Adu László nem hagyhatja el a fővárost és környékét.

Setét Ernő védelmét dr. Zárai Aranka és dr. Baricz Tibor ügyvéd látta el, Adu Lászlót Tóthné dr. Langó Margit védte. A NOL-t a mai tárgyalás eredményéről Baricz Tibor ügyvéd tájékoztatta.

A NOL és a Romapage tavaly Roszík Gábor evangélikus lelkész, a Magyar Testvéri Börtöntársaság elnöke segítségével gyűjtést indított az első fokú ítélet alapján börtönben ülő Setét Ernő és Adu László családjának. Mindkét fiatalember családfenntartó, kisgyermekes apák. Jövedelmük kiesése és a rendszeres csomagküldés, látogatás megterhelte a családokat, ezen próbáltunk enyhíteni.

Gyengén alátámasztott ítélet

A 2006 nyarán kimondott első fokú ítéletet a Magyar Narancs szerzője, Miklósi Gábor úgy értékelte, hogy "ilyen bizonyítékok alapján senkit sem szabadna elítélni." A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Irodának az ítélethirdetésen jelen lévő, sokat látott munkatársait is úgy nyilatkoztak, hogy nem tudnak ilyen gyengén alátámasztott ítéletről.

A NOL részletes beszámolójában így fogalmaztunk: "A tárgyalás előtt az ügyészség képviselője azzal indokolta lapunknak adott semmitmondó nyilatkozatukat, hogy ők nem a sajtó nyilvánossága előtt szokták megvitatni az ügyeket, bizonyítékaikat a tárgyalóteremben tárják elő. Kíváncsian vártuk ezek után a perdöntő tényeket, ám gyorsan kiderült: ilyen nem áll a vádhatóság rendelkezésére. A “bizonyíték” a következő: az ügyészség sem a két vádlottat, sem a mellettük tanúskodó emberek sorát “nem tartja szavahihetőnek”. Velük szemben viszont a két sértett és egy később “koronatanúként” előkerült harmadik barátjuk minden OLYAN szavát szentírásnak vették, amely a vádlottakra terhelő lehet. A vádat elbizonytalanító kijelentéseiket viszont figyelmen kívül hagyták, mondván, hogy biztosan akkor emlékeztek jól, amikor annak ellenkezőjét mondták."

Alibi

A megvádolt fiatalok büntetlen előéletűek, Setét Ernő és Adu László alibit tudott igazolni.

Setét Ernő a rablás éjjelén zenekarával együtt az EuroRoma karaván demecseri rendezvényén volt jelen, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Sokan tanúsították a résztvevők közül, hogy találkoztak ott vele. Onnan hajnalban jött Budapestre autóval, három személyt – részben távolabbi rokonokat, részben a zenekar tagjait - szállított a fővárosba, akik ezt tanúsították is.
Ezt alátámasztotta Setét Ernő mobiltelefonjának híváslistája is. A híváslistával a védelem alátámasztotta védekezését, amely szerint a rablás idején éppen 300 kilométerről utazott Budapestre. A bíróságot viszont csak az érdekelte, hogy a listán nem szerepeltek olyan hívások, amelyekről a vádlott korábban emlékezetből vallomást tett.

Társa, Adu László pedig több tanú által is alátámasztott állítása szerint a rablás előtti estén hazatért, és végigaludta az éjszakát. Tanúi azonban csak az esti hazatérésre és a reggeli felkelésre vannak, és ezt a bíróság úgy értékelte: arra nincs bizonyíték, hogy miután családja elnyugodott, nem lopózott ki a lakásból.

Nemcsak a sértettek és védőik, de az ügyet megismerő független kívülállók számára is meggyőző volt a védelem érvelése, amely szerint a nyomozás során nem derült ki, hogyan szervezte volna meg és miért támadta volna meg egy 2005. augusztusi hajnalon a sértetteket a Keleti pályaudvarnál a két büntetlen előéletű fiatalember. A bíró ítéletét kizárólag a bűncselekmény idején ittas állapotban lévő sértett és élettársa által tett nyilatkozatokra tudta alapozni, de ahhoz, hogy biztos legyen ítéletében, minden, a megvádoltak mellett szóló körülménytől el kellett tekintenie.

(NOL)

Roszik Gábor, a Magyar Testvéri Börtöntársaság elnöke