Novemberben Gergényi Péter meghosszabbította az intézkedés hatályát. Ekkor leszögezte, hogy erre egyebek mellett az Aulich utcai (jogellenesnek nem nevezett) demonstrációk által előállt fokozott biztonsági kockázat kezelése céljából van szükség.

Mivel a gyülekezési jog tiszteletben tartása és védelme alkotmányunk értelmében az állam elsőrendű kötelezettsége, a cikkem élén álló tételt ki kell egészítenem: jogellenességet nem szabad törvényszegéssel felszámolni, az alaptörvény által legmagasabb értékként oltalmazott jogszerű magatartás pedig még kevésbé adhat okot a rendőrség általi normasértésre!

A budapesti rendőrfőkapitány intézkedését állatorvosi lónak tekinthetjük: minden porcikájában található a demokratikus jogállam szabályait sértő mozzanat. A főkapitány úr által hivatkozott rendőrségi törvény alapján a gyülekezési jog egyáltalában nem korlátozható [1994. évi XXXIV. törvény, 17. § (1) bekezdés]. Erre csak a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény alapján kerülhetne sor, amire viszont az irat nem utal. Ha ettől eltekintünk, akkor is tény, hogy nem a BRFK, hanem a Köztársasági Őrezred hatásköre a Parlament és az ott tartózkodó személyek védelme [69/1997. (XII.29.) BM rendelet, 1. §]. A rendőrség más egységei csak az őrezreddel együttműködve és szakmai irányítása alatt tehetnek bármit, ilyenről pedig az indoklásban nincs szó.

Mindezeken túl: az intézkedés nyilvánvalóan és durván sérti a rendőrségi törvény 15. §-ában megerősített arányosság követelményét. Hiányzik a rendészeti működés alapját jelentő konkrét veszély. Ilyesmire való utalás a főkapitányi döntésben egyáltalán nem szerepel. Meg kellett volna mondani, hogy a teret szabadon használó személyek hogyan fenyegetnék az épületet vagy a védett személyeket.

A Fidesz képviselői lebontották az intézkedés védelmét szolgáló kordont. Így vitathatatlanul szembeszegültek a főkapitány úr rendelkezésével.

A rendőrségi törvény 19. §-a értelmében az intézkedés alkalmazásakor annak jogszerűsége nem vonható kétségbe, kivéve, ha a jogszerűtlenség mérlegelés nélkül, minden kétséget kizáróan megállapítható.

Ebben az esetben erről az utóbbiról van szó. Ha a rendőrség törvényesnek tartja az eljárását, akkor (de csak akkor) kényszerítő eszközt foganatosíthat. Erre február 2-án a kerítésszaggatás alkalmával nem került sor.

Rendzavarás pedig a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény irányadó tényállására (142. §) és a bírósági gyakorlatra figyelemmel véleményem szerint ezúttal sem állapítható meg, hiszen az ilyen cselekménynek egy már folyamatban lévő rendzavarás vagy garázdaság esetén kell megvalósulnia valamely hivatalos személy - értelemszerűen egyidejű - intézkedésekor. Esetünkben egyik feltétel sem áll fenn.

Ennyi.

A szerző alkotmányjogász