A rácsokon túl
Mert nem vitás: minden irányból érkező, egymásra felelgető abszurditások sora vezetett ide. Valójában mindenki pont az ellenkezőjét tette annak, amit épp kellett volna, a rendőrség pedig legtöbbször a kényelmesebb utat választotta. Utóbbinak például már akkor érvényt kellett volna szereznie a jognak, amikor pár százan többhetes, ottalvós-ottpisilős mélymagyar hippihappeninget rettyintettek a Kossuth térre. A gyülekezési törvény ilyetén értelmezése, bár nyilvánvaló nonszensz, mégis, a rendőrök hetekig figyelték tétlenül az eseményeket, mert nagypolitikai szempontokat latolgattak, holott nem ez a dolguk. Aztán jött a tömeg - megint csak a politika kódja szerint időzített - szétzavarása, és a nagy ötlet: a kordonsor felállítása. Nem világos, hogy minek. Hisz ha bármi törvénytelen történik egy kordonmentes Kossuth téren, legyen az egy bejelentett demonstráció elfajulása vagy egy hatósági engedély nélküli tüntetés - a rendőrségnek minden eszköz a kezében van, hogy helyreállítsa a rendet. De a kordon kényelmesebb megoldásnak tűnt, csakúgy, mint tétlenül végignézni a Fidesz csavarhúzózását.
Nehéz eldönteni, hogy a fentebb felsorolt rendőrségi melléfogásokat mi okozta: a politika nyomása, vagy épp ellenkezőleg: az, hogy a kormány magukra hagyta őket. A tisztánlátást nehezíti, hogy a szocialisták is összevissza beszélnek. Hol rendőrszakmai kérdésként emlegetik a kordonproblémát, hol nyilvánosan megfogadják, nemsoká odahatnak egy kicsit az illetékes szervekre, mert ez így szerintük sem állapot. Ezt is fordítva kellene; elismerni mondjuk, hogy a politikai félsz és taktikázás is vastagon benne volt az elmúlt hónapok eseményeiben, egyszersmind rögzíteni, hogy ennek mostantól vége, a rendőrségtől kizárólag a törvények betartatását várják el, kormányzati presszióról szó sem lehet. A Fidesz inverz észjárása is nyilvánvaló. Szerintük a demokratikus rend visszaállítása az, ha utcára provokálnak pár tucat illegális "demonstrálót" - ráadásul mindezt a baloldali szimpátiával éppen nem vádolható államfő által is jogszerűtlennek ítélt eszközökkel érik el.
Ezek után nem meglepő, hogy a Medián legutóbbi közbizalom-indexe szerint a politikai pártok az utolsó helyen végeztek.