NOL-Comment: Éljen a provincializmus!
A világ értelmes része abban bízik, hogy a témában az eddigi legdrámaibb hangúnak mondott ENSZ-jelentés talán felrázza azokat a döntéshozókat, akik eddig lényegében legyintéssel intézték el a szakemberek évek óta tartó, egyre hangosabbá vált – de egyre kilátástalanabbnak tűnő – vészkiáltásait.
Ezek köztudottan arra figyelmeztettek: a vesztébe rohan az emberiség, ha nem tud megálljt parancsolni létfeltételei mind intenzívebb, mind jobban felgyorsuló tönkretételének. Klímakatasztrófát jeleztek, holott az emberiség katasztrófájáról van szó. Egy olyan katasztrófáról, amit az ember maga idéz elő. Mindannyian felelősek vagyunk érte. De persze nem egyenlő mértékben. A legfőbb felelősöket a Föld lakosságának egy parányi, mondhatni statisztikailag alig kimutatható része közt találjuk: ők erőltették rá a túlnyomó többségre saját rendjüket, az önzés, a kizsákmányolás, a Föld emberi és természeti erőforrásai kizsigerelésének, a profitmaximalizálásnak a rendjét.
Nem vagyok naív. Tudom: az ENSZ klímajelentése nem indít el globális rendszerváltást, holott erre lenne szükség, és, hiszem, hogy előbb-utóbb ez be is következik. De a vészjelzés talán elindít egy ehhez elengedhetetlen szemléletváltozást: részben a világ legnagyobb tőketulajdonosi csoportjai és a tőlük persze egyáltalán nem független politikai osztályok meghatározó szereplői, a törvényhozók és a kormányon lévők, részint pedig a polgárok körében. Utóbbiak között szerencsére egyre többen vannak, akik tudják: szinte felmérhetetlenül sok a sürgős tennivaló.
Biztosak lehetünk benne, hogy mától nem kevesen az eddiginél sokkal komolyabban kezelik majd a problémát. Mint például a franciák, akiknek az államfője közölte: "forradalomra" van szükség a Föld megmentéséhez. Az embereknek, a gazdaságnak és a politikai cselekvésnek radikálisan meg kell változniuk, mert egyre közelebb van a nap, amikor a felmelegedés már nem lesz kézben tartaható. Jacques Chirac "A környezetvédelmi jogok és kötelességek egyetemes nyilatkozatának" megfogalmazását sürgette.
Érdemben reagált a német kormány is, amely egy 255 millió euróval kistafirozandó akcóprogramot jelentett be. A pénzből a klímakutatás fejlesztését finanszírozzák, azon belül például egy intelligens technológiaváltás előmozdítását.
Biztosak lehetünk abban is, hogy sokan elgondolkodnak Klaus Töpfer mai kijelentésén. Az ENSZ környezetvédelmi programjának vezetője úgy látja: "Aki még most sem ébred fel, az fel kell, hogy tegye magának a kérdést: minek is kell még történnie ahhoz, hogy felismerje a helyzet súlyosságát?”
Biztosak lehetünk még abban is, hogy bár a világűrből alig észrevehető kis ország vagyunk, a klímaváltozás nem tud tekintettel lenni kisstílű, provinciális politikusaink beteges hatalomvágyára, a valóban égető problémák iránti érzéketlenségére.
A Fidesz parlamenti frakciójának a mai napon azzal kellett volna felhívnia magára a figyelmet, hogy rendkívüli ülés összehívását szorgalmazza egyetlen napirendi ponttal: mit mond Magyarország, a magyar társadalom számára az ENSZ klímajelentése. Azzal, persze lényegesen kisebb médiaérdeklődést keltettek volna, mint a kordonbontással, ám közelebb kerülhettek volna ahhoz, hogy legalább a hazájukért valóban aggódó választópolgárok egy része egyszer majd mégis csak bizalmat szavazzon nekik.
A kordonbontással ez a társaság remélem, végleg eljátszotta ennek az esélyét – ami, persze egyáltalán nem zárja ki, hogy – törvénytelen eszközökkel – megkíséreljék kisajátítani a hatalmat. A természet törvényei azonban arra is tesznek majd.
A pénteki kordonbontó frakcióakcióban európai dimenzióban talán az volt a legijesztőbb, hogy abban a Fidesz Európai Parlamenti képviselői is részt vettek, s úgy hírlik, teljes mellszélességgel kiálltak. Meglepődnék, ha ugyanúgy néznének rájuk a többi huszonhat tagállam képviselői, amikor visszautaznak majd Brüsszelbe, mint e botrányos bohóckodás előtt. Mindenesetre stílusos lenne, ha az ENSZ-jelentés egy-egy példányával fogadnák őket társaik.
