Igazi, rendszerváltó tett volt, csak a legnagyobbak képesek az efféle építő jellegű kordonbontásra. Hogy a kordont hónapokkal ezelőtt végső soron az ő Parlament előtti ténykedése miatt (is) emelték, arról nyugodtan megfeledkezhetünk.

A lényeg, hogy végre láttuk dolgozni. Égett a keze alatt a munka!

A művezető kartárs azt is megígérte, ha a zsaruk újraépítik a lego-kordont, holnap megint jönnek, és társadalmi munkában, a szent szólásszabadság meg az általában köréje gyülekezők joga nevében újra szerszámot vesznek a kezükbe.

Mindenkit megnyugtattak arról is, hogy a bontásért nem vesznek föl külön költségtérítést. Azt parlamenti munkájuk szerves részének tekinthetjük. Jó volna, ha a fal minden nap újjáépülne. De nem azért, mert ott szeretném látni, éppenséggel ki nem állhatom. Hanem hogy Orbán minden reggel jöhessen (a negyed tizenegyes munkakezdést kérném felülbírálni, döntsük el, polgártársak, hogy reggeli vagy délutáni műszakban tetszenek-e bontani!), s ne járjon úgy, mint az előző ciklusban. Amikor évekig elfelejtett a költségtérítéses parlamentbe bejárni.

Ősszel is az volt, hogy addig maradnak a téren, amíg a Szembenéző meg nem hátrál. De amikor az első fagyokkal rájuk mordult a tél, mindjárt leléceltek. A kordonbontás időpontja kitűnő választás. A bontók legközelebb ásót, gereblyét is hozhatnak magukkal. Jön a tavasz, neki lehet fogni a Parlament előtti virágágyások előkészítéséhez.

Rab László