Száraz, enyhe idő van, ilyenkor legjobb Télapóra menni. A levegő gyermekillattal teli, a sok-sok vackán gubbasztó Mikulás pedig elindul az óvodák, iskolák, bevásárlóközpontok felé, ahol aztán könnyen megtalálhatja őket az ember. De nicsak! Látunk ám, vörös bundás barátunk!, kiáltunk fel, amikor az egyik budai bevásárlóközpontban próbál egyikük a tömegbe vegyülni.

- Boldog karácsonyt! - mondja zavarában a Télapó. - Az akciós mobilokat ott találják hátul.

Ünnep van ugyanis megint. A Patara városában született Szent Miklósra emlékezünk, a jóságos püspökre, ebből kifolyólag pedig hófehér szakállú embereket kergetünk a városban. Két órán át rójuk Budapest utcáit hiába. Kedd van: a Westendben egy szál Mikulás nincs, az óbudai Eurocenterben dettó, a Vörösmarty téren tárgynapra ígérnek Télapót, az egyik Praktiker előtt pedig látunk ugyan egyet, de műanyagból. Végül a Fővárosi Nagycirkuszban kötünk ki, melynek gyermekműsoránál megpillantjuk a jól ismert piros kabátos figurát.

- Lévai vagyok - mutatkozik be a Télapó. - Civilben sofőr.

- És a zsákjában mi van? Piros alma? Mogyoró?

- Celofán meg néhány műanyag szatyor. Tudják, kell, hogy legyen valami formája.

Bent zsibong a gyermekhad, de nem érünk rá nézelődni. Újabb Télapókat keresünk, és aki keres, az talál is, méghozzá ott, ahol a legkevésbé várja: a tűzoltóknál. A tűzoltók rendes emberek, nemcsak a tüzet oltják el, állatokat szabadítanak ki mindenhonnan, meg irtózatos magasra másznak, de december 6-án létrás kocsival látogatják végig a gyermekotthonokat, kórházakat. Az emeleti ablakon át érkezik ilyenkor a Télapó, azaz Palotai Gábor, aki hatodik éve a tűzoltók Mikulása.

- Az nem baj, hogy nincs szakálla? - kérdezzük a 192 centis egykori röplabdást.

- Nem, mert kötnek rám egyet a kollégák. Egyébként is, vonulós tűzoltó nem lehet szakállas.

Szívesen beszélgetnénk még vele, de sorra kapjuk a híreket: a Lehel piacon láttak Télapókat, Mikulás tűnt fel az Astoriánál, egy puttonyos férfi szórólapokat osztott a metróban. Rohanunk egyik helyről a másikra, ám sehol senki. Végül biztosra megyünk. Felhívjuk Lutter Imrét, a Magyar Versmondók Egyesületének kreatív elnökét, aki az idén furcsa dologra szánta el magát: Mikulás-akadémiát alapított.

- Rémes történeteket hallottam a Télapókról - meséli Lutter. - Sokan közülük megléptek az ajándékokkal, esetleg berúgtak, de akadt, aki kék ruhában jelent meg a gyerekek előtt.

Novemberben két hétvégén mindenesetre ötvenhét jelentkező tanulta a mikulásság csínját-bínját az akadémián. Volt köztük orvostanhallgató, házmester, villanyszerelő, matematikatanár, buszsofőr és egy hatvannyolc éves nagymama is.

Mert kár lenne tagadni: valahol a Télapó is ember.