Lehet, hogy az sem hoz sok hasznot, ha mind a huszonnégyen közösen mérlegelik, mit is tudnának tenni azért, hogy a mi szempontunkból jól alakuljanak a dolgaink Strasbourgban és Brüsszelben.

De egy darabig erre esély sem lesz. Ha lesz is találkozó, ott foghíjas marad a széksor az asztalnál. Mint ahogy így lesz most is, a decemberi összejövetelen, a Vadászteremben. Mert egyértelmű, hogy e találkozó terve - eredeti formájában - máris elvérzett, pedig valójában még a szervezése sem kezdődött el. E gyors kudarcban némi része lehet persze Gyurcsánynak is, hiszen a meghívást inkább közvetlenül a meghívottaknak kellett volna eljuttatnia, nem pedig a hírügynökségnek. De ez legfeljebb némi taktikai és etiketthiba a részéről, amely egyúttal azt is jelzi, hogy a miniszterelnök eleve nem számított különösebb empátiára a túloldalon.

Mindenesetre a dolog nem ezen múlott. Annál inkább a zárlaton. Orbán Viktor ugyanis a tüntetések óta persona non gratának nyilvánított és lényegében zárlat alá próbálja helyezni őt. Ennek hozadéka fideszes szempontból kérdésesnek látszik, viszont annál több a kellemetlen szituáció - a sorozatos parlamenti kivonulások-visszatérések pedig lassacskán nevetségessé válnak. Márpedig Orbánt nem túlzottan tréfakedvelő embernek ismeri az ország - főleg nem, hogy ha rajta élcelődnek.

E konstrukció első reccsenését akkor lehetett hallani, amikor a napokban Gyurcsány fideszes polgármesterekkel találkozott, és fotósok kereszttüzében parolázott Kósa Lajossal, aki persze üres PR-fogásnak minősítette a megbeszélést, s mindenben tartotta magát a Fidesz-formulához, de Orbán a jelekből ítélve a jelenetet így sem tartotta különösebben üdvözítőnek. Ráadásul nyomban jött Szájerék meghívása, és úgy látszik, a jobboldalon most némelyek arra gyanakodnak, hogy Gyurcsány lényegében bizonyos fideszes köröket kezdett el tesztelni meghívásaival.

Nincs ok kételkedni abban, hogy a Fideszben tényleg nincs külön Orbán-vonal és Kósa-vonal; a párt történetét figyelembe véve, markáns elkülönülések kialakulására ezúttal is kicsi a sansz. Mégsem valószínű, hogy Szájer és a többi fideszes EP-képviselő fejében ne fordult volna meg a gondolat: ő most tulajdonképpen egyfajta választási helyzetben volna. Bár Schmitt Pál, akit az invitálás napján kérdeztek az újságírók, azt mondta, tanulmányozni fogják a kérdést, Szájerék szinte kapásból utasították vissza a meghívást - mintha csak attól tartottak volna, hogy valakinek a fejében egyáltalán felmerül egy Kósa-párhuzam lehetősége. Pedig hát meglett volna rá minden okuk, hogy ne ezt tegyék, minthogy az uniós ügyek elvben tényleg közös érdekűek és pártfüggetlenek volnának. Színesíti a képet, hogy Szájer József most használt retorikája hibátlanul orbáni ihletésű: azért nem találkozik Gyurcsánnyal, mert a miniszterelnök "nem demokrata", és "képtelen az ország képviseletére".

E hajthatatlansággal a fideszes EP-képviselők gyakorlatilag azt folytatják, amit jó ideje amúgy is tesznek Strasbourgban: egyhuzamban mószerolják a magyar kormányfőt az uniós fórumoknál, és európai testületek elé viszik a belpolitikai vitákat. Éppen ezért a visszautasított vadásztermi kézfogás világos üzenet a magyar közvéleménynek: az Európai Parlamentben az igazán hatékony közös lobbizás néhány kérdésben ugyan elképzelhető, de messze nem általános olyan ügyekben, melyekben pedig természetes volna. Párbeszéd helyett marad a pártbeszéd. Itt és ott.