Mozartról másként
Itt van mindjárt a november elején bemutatott vadonatúj, a jubileum alkalmára komponált opera, amelynek provokatív címe: Utálom Mozartot. A nagyobb nyomaték kedvéért mindez angolul - úgy mégis más. A mértéktelen tisztelethez szoktatott kívülállónak eláll a lélegzete, ráadásul a cím a Mozart-év túlzsúfolt programjától elgyötört zenekedvelők némelyikének szívéből szól.
A valóság, mármint a dalmű, árnyaltabb persze a tőmondatos címnél. Michael Sturminger, a libretto szerzője, egyben az előadás rendezője és a kölni zeneszerző, Bernhard Lang "csak" egy Varázsfuvola-előadás létrehozásának kálváriájáról, az abban résztvevők szövevényes érdekeiről szól, s arról, milyen nevetséges a törekvés, hogy e mű megvalósítása akár csak megközelítse a tökéletest. Az önmagába szerelmes karmester-főszereplő éppúgy megkapja a magáét, mint a tényleges és önjelölt Varázsfuvola-szereplők, lelepleződik az egész "hiúság vására". Bernhard Lang, a 47 éves német zeneszerző - akit egyébként az idei Wien Modern Kurtág mellett másodikként középpontjába állít - a sokszor igencsak mulatságos, még többször gúnyos mondandóhoz remek zenei megoldásokat talált. A mindössze háromszor előadott mű valószínűleg túléli a kortárs fesztivált, amelynek keretén belül bemutatták, s így többeknek lesz alkalmuk megnézni.
Kevésbé frivol - vagy legalábbis előre nem tudhatóan az - a Mozart-év utolsó nagyszabású rendezvénysorozata, Peter Sellars New Crowned Hope című fesztiválja. Zsákbamacska ez a javából: a Mozart egy másik, ám éppen a Varázsfuvola kapcsán igazán nem elhanyagolható vonatkozására, szabadkőművesi tevékenységére utaló cím (Mozart páholyának neve) megint csak a szokványostól eltérő műveket hoz. Sellars úgy döntött, kicsit utánanéz, mi jut eszébe a mai alkotónak Mozartról. A kiindulópont a Varázsfuvola, mint a mágikus és a multikultúra szimbóluma, a La Clemenza di Tito, mint az ész és az emberiesség győzelme a terrorizmus világában, és a Requiem, a halállal való szembenézés jelképe. Világszerte készültek művek e felkérés nyomán, s az egy hónapos fesztiválon színre kerülő táncjátékok, operák, színdarabok, nép- és popzenei művek, sőt filmek izgalmas választ adnak arra a kérdésre, vajon milyen gondolatokat és érzelmeket indít el Mozart a földgolyó különböző részein. Sellars úgy véli, ideje ott folytatni, ahol Mozart abbahagyta, s ehhez a legjobb módszer, ha lehetőséget ad egymástól eltérő alkotóknak a szabad szárnyalásra. Némelyik mű - elsősorban a filmfesztivál egyik-másik darabja - már bemutatkozott fesztiválokon, a bécsi közönség azonban eddig aligha ismerhette meg csádi és thaiföldi rendezők, más távoli országokból való alkotók gondolkodását, s ritkaság az ilyen sokszínű, sok műfajú fesztivál is. A sztárrendezőt nem kevés vád érte a gigantikus költségvetés miatt, ám Bécs kulturális kormányzata, amely a pénz nagy részét rendelkezésre bocsátja, védelmezi a rendezvénysorozatot. Általában véve - hangzik az érvelés - a Mozart-év 30 milliós költségvetése (ennek harmadát nyeli el Sellars fesztiválja) duplán térül meg. A bécsi az első New Crowned Hope fesztivál, de nem az utolsó: jövőre Londonban, 2009-ben pedig New Yorkban rendezik meg.
