Tízéves fennállását ünnepelte szombaton az országgyűlési képviselők énekkara. A jubileumi koncertre a választópolgárok rokonokra, barátokra, ismerősökre szűkített szegmense kapott meghívót, jó harminc ember, plusz Vágó István, hogy valaki vezesse is a műsort. A honatyák szmokingot, a honanyák bordó felsőt, valamint sötét szoknyát öltöttek az alkalomra, és többek között Kodálytól, Bartóktól, Szokolaytól, Verditől adtak elő dalokat.

Ám mielőtt felcsendülnének a dallamok, révedjünk kicsit a múltba. Több szemtanú egybehangzó előadása szerint a kórus a Parlament folyosóján alakult meg 1996 novemberében. Itt történt ugyanis, hogy néhány különböző pártállású politikus szóba elegyedett (ez azóta nem szokás). Beszélgettek a képviselők labdarúgócsapatáról és kosárlabda-válogatottjáról, innen pedig csupán egy apró ugrás volt eljutni a közös énekkar gondolatáig. Heten voltak az alapítók: a szocialista Szabados Tamás, Szilágyi Péter és Koltai Tamás, a kisgazda Gyimóthy Géza, a szabad demokrata Büky Dorottya, Hajdú Zoltán, valamint Iványi Tamás, aki a kórus karnagya és vezetője lett később.

A formáció nevét Koltai képviselő találta ki kutyasétáltatás közben. A honatya valami frappáns, könnyen megjegyezhető szót keresett. Szená-Torok, jutott eszébe végül az elnevezés, bár a politikai elit mélyrepülését látva ma már inkább Skála Kópékra változtatná ezt a bennünk bujkáló Geszti Péter. Országgyűlési képviselőink énekkara mindenesetre valódi unikum a világon. Első fellépésükre Friderikusz Sándor műsorában került sor, ahol egy négyszólamú angol karácsonyi éneket adtak elő. A műsorvezető akaratlanul is nagy szolgálatot tett a kórustagoknak: olyan sokáig várakoztatta őket, hogy végre nyugodtan próbálhattak, amire a hektikus parlamenti munka mellett bizony alig volt korábban idejük.

Az azóta eltelt tíz év alatt aztán a Szená-Torok bejárta az egész világot. Énekeltek Brüsszelben és Tibolddarócon, Windsorban és Püspökladányban, a québeci parlamentben és az Autóklub 100 éves fennállásának ünnepén. Összesen százhatvankétszer léptek fel eddig, legtöbbször jótékonysági koncertet adtak, legutóbb például a gyöngyösi tanévnyitó konferencián egy Baranya megyei iskolának gyűjtöttek. Rengetegen megfordultak közben a kórusban, balosok, jobbosok, népnemzetiek, liberálisok. Ha Iványi karnagy hallott egy-egy ércesebb napirend előtti felszólalást, a kormány lemondását követelő pompás dörgedelmet, öblösebb, reformokat sürgető basszust, már meg is jegyezte magának az illetőt. Így környékezte meg hajdan az aranytorkú Salamon képviselőt, vagy a dalos kedvű Rusznák Miklóst, de az önként jelentkezőket sem utasította el soha. Talán ennek köszönhető, hogy a kórushoz idővel politikusférjek és feleségek csatlakoztak, és a Szená-Torokban énekelnek néhányan a parlament adminisztratív dolgozói közül is.

Szombaton mindenesetre megannyi kedves embert láttunk a jubileumi koncerten. Prőhle Gergely fideszes exállamtitkár és exnagykövet például néger spirituálét kísért zongorán, egy szám erejéig beszállt a Brass int he Five együttes, és fellépett egy igazi profi is, Gulyás Dénes, aki nemrég igazolt az Operaházból a Fideszhez. Csakhogy: kiegyenlíti-e a parlamenti "bénázást" egy bravúros korál? Szerethetővé teszi-e az amúgy nem szeretett politikai elitet néhány pontos szólam? Meg van-e minden bocsátva, csak azért, mert azt az Erkel-dalt éneklik, melynek kezdő sora így szól: "már elég volt a hasonlás, és elég a pártvihar"? Hát nem.

Ne legyünk azonban ünneprontók. Jó volt látni szombaton ezt a sok igyekvő énekest, aki olykor hamisan, olykor pontatlanul, de pártállástól függetlenül ugyanazt fújta végre: bokorilla, dana-dommm.

Harmónia a Vadászteremben