Alkotmány újratöltve
A Mátyás-templom tövében, a Szent István-szobor körül késő délután mintegy nyolcszáz fősre becsüljük az alkotmányozó nemzetgyűlésre váró tömeget. Van pattogatott kukorica háromszázért, árpádsávos duplaselyem zászló hatezerért, és felfedezünk néhány szent koronás-címeres laposüveget is, amely kétségkívül nóvum a hazai bizbaszipar felhozatalában.
A műsor egyébként a megszokott magas színvonalon zajlik. Bizonyos Halász József, a "Forradalmi bizottmány" társelnöke például arról beszél, hogy a televízió stúdióiban ott vannak a szovjet tankok, csak a mai szovjet tábornokokat Bánó Andrásnak és Friderikusznak hívják. Később félplaybackről elénekli valaki a "Hazám, hazámat", van szavalat, Budaházy György magnófelvételről köszönti az egybegyűlteket, és felszólal Gonda László, akiről szó szerint a következőket kellett megtudnunk: "Ő az egyik főfütyi. Münchenben él."
Az est fénypontja azonban a 64 Vármegye Ifjúsági Mozgalom egykori elnöke, a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 egyik vezetője, Toroczkai László. Retorikája egy kicsit Kövérére hajaz, csak annak egy lebutított, tömörített változata, ajánló és extrák nélkül, természetesen magyar hanggal. Toroczkai beszéde a két Magyarország narratíváját követi némi komcsizós beütéssel. Saját oktatásról, saját kormányról, saját parlamentről beszél, ez utóbbit egy ópusztaszeri parasztházba vizionálva. A képviselők limuzinok helyett lovon járnának, mondja, és egy ezerforintos hozzájárulásokból létrehozandó alternatív médiáról beszél.
Közben kiderül, most csak egy népgyűlés résztvevői vagyunk, az igazi alkotmányozó nemzetgyűlés november 25-én ül össze, feltéve, ha a tüntetők igennel szavaznak az erre vonatkozó kérdésre. Szent koronás papírt osztogatnak az önkéntesek, a tüntetők lázasan ikszelnek, aztán már mehetünk haza. "Nem félünk", skandálja még néhány derék ellenálló, előttünk pedig felsejlik a jövő: a parlament egy gémeskút tövében ülésezik, Áder János a lovát ugratja, az emberek pedig nagy szeleteket vágnak a szovjet tankok csövéből a vasárnapi ebédhez.
És egy pillanatig tényleg azt hisszük, két Magyarország van. Amire mi talán azt mondjuk, hagymáz, azt ők úgy hívják: szép, új világ.
