"Szeretném hinni, hogy személyemben azoknak a hangja szólal meg a képernyőn, akik a társadalom legelesettebbjei" - mondta egyszer magáról Káli-Horváth Kálmán, (31) aki a magyar köztelevíziók bemondói közül - tegyük hozzá, sajnos - eleddig az egyetlen cigány identitását vállaló műsorközlő.
Káli-Horváth Kálmán 1975-ben született Tiszakóródon. Állami gondozottként nőtt fel, közben porcelánfestő szakmát szerzett Hollóházán. Magyartanárának biztatására országos versmondó versenyeken indult, amelyeken több ízben is dobogós helyezést ért el. A nagyközönség a tíz évvel ezelőtti Ki mit tud? döntőjéből ismerheti. Főiskolai diplomáját a székesfehérvári Kodolányi János Főiskola televíziós szerkesztő-riporter szakán szerezte. 1997-ben egy véletlennek köszönhetően került a Duna Televízióhoz. Egy budapesti cigány színtársulat vezetője juttatta el az intézményhez azt a videokazettát, amelyen Shakespeare Lear királyának címszerepét alakította. Tehetségére felfigyelve hívták a televízióhoz, ahol először egy tematikus cigánynapot vezetett. Ezt követően bemondóként, illetve a Híradó műsorvezetőjeként vált ismertté a nézők számára, de szerepelt már karácsonyi adásban is. Jelenleg bemondóként láthatjuk. Szabad idejét festéssel és sportolással tölti, illetve előadóművészként járja az országot. A Karaván Színházi Stúdióban tanított és játszott, a Magyarországi Roma Galéria vándorkiállítás egyik szervezője, képzőművésztársával, Vári Zsolttal együtt. Rajta kívül talán csak Szirmai Norbertet tudnánk hamarjában említeni, aki cigány identitását vállalva vezeti az MTV Provokátor című műsorát, illetve Joka Daróczi Jánost és Horváth Évát, akik a Roma Magazinban dolgoznak.
- Ha jól emlékszem a Ki mit tud?-on Nagy László-verset mondtál.
- A Ki mit tud?-on Nagy László Rege a tűzről és jácintról füzéréből mond-tam a mamáról szóló részt. Ez volt az indítóvers.
- Sokunknak ez maradt meg az emlékezetében.
- Utána pedig Ratkó József-verseket mondtam. Hozzám hasonlóan ő is szabolcsi származású. Ő is állami gondozott volt. Nagy költő volt, s méltatlanul keveset tudunk róla. Végül József Attila Ódáját mondtam el a Ki mit tud? gálaestjén.
- Sohasem akartál hivatásos színész lenni?
- Gyerekkorom óta elérthetetlennek tűnő nagy és kimondhatatlan álom volt, hogy színész legyek. Berkeszen voltam általános iskolás, ott ismertem meg az akkor felsőbb éves Khálid Artúrt, aki azóta ismert színész. Ő jó példaként állt előttem. Ő is indult a Ki mit tud?-on, ahol remekül szerepelt, és egy egész ország megismerte. Ekkor azt gondoltam, hogy nekem is ott a helyem... ha neki sikerült, akkor, ha nehezebben is, de talán nekem sem lehetetlen vállalkozás. Ezt azonban nem osztottam meg senkivel. Artúr szereplése reményt adott, hogy ilyen nehéz körülmények között is van esély a kitörésre. Későbbi sátoraljaújhelyi osztályfőnökömnek, Juhászné Kurucz Andreának is sokat köszönhetek. Az intézetben inkább a kinti élettel riogattak bennünket. Azt mondták: "Most nehéz, de az életben még rosszabb lesz"... Ez elég borzasztó volt. De szívesebben gondolok közülük azokra, (Havasi Edit néni, Fenyvesi János) akik nagybetűs emberként viselkedtek velünk. Ami a hivatásos színészséget illeti, először nem vettek fel a főiskolára majd, amikor már bekerülhettem volna, biztos egzisztenciám volt. Bemondó lettem a Duna TV-nél. Az olyan gyerek, mint én, a kitörési pontokat keresi. Itt nyílt lehetőségem, és ezen a pályán maradtam.
- Régi vesszőparipám, hogy jót tenne a hazai cigányság elfogadottságának, ha több roma tévébemondó, műsorvezető lenne.
- Nagyobb bátorság kellene a társadalom, a médiumok vezetői részéről. A Duna TV esetében Sára Sándornak ezért elévülhetetlen érdemei vannak. Bátorság! Sok felkészült roma fiatal van, aki szakirányú főiskolát, egyetemet végzett. Nyugodtan képernyőre kerülhetnének. Helyt tudnának állni. Rólam, a bemondóról tudják, hogy roma vagyok, amit tudatosan vállalok is. De nem a nemzetiségem, a munkám minősége számít. Elsősorban tévés vagyok...
- Beszéljünk másról. A Győzike-show szerintem, csak rontja a cigányságról alkotott képet. Nem beszélve a Bazi nagy romalagziról vagy a Vendel-féle cigányparódiákról.
- Ilyenkor "csípőből" azt mondják, hogy ezek tényleg nem tesznek jót a romáknak, és ez még igaz is. De a fő baj nem ez, hanem az, hogy nincs mellettük más. Alig vannak a romák életét hitelesen, reálisan bemutató produkciók. Egy normális társadalomban egy Győzike-show-nak nem lenne szabad problémának lennie. Éppen ezért egy ilyen műsor többet árt, mint használ. De azt is megértem, hogy Győzike érvényesülni akar, sok pénzt akar keresni. Neki ez adatott.
- Az RTL Klubban annak idején tanfolyam indult a társaid részvételével. Róluk mit tudsz?
- Inkább a csatornát kellene megkérdezni erről. Lassan lejár a tíz hónap, ami alatt biztos sokat tanultak. Foglalkoztatják őket, de képernyőn nemigen láthatók, amit romaként fájlalok.
- Festészet: ismered, ismerted Péli Tamást, Szentandrásy Istvánt vagy, mondjuk Szécsi Magdát?
- Istvánt és Magdát ismerem. Péli Tamást azonban nem ismertem, de a tiszadobi intézetben, a volt Andrássy kastélyban, ahol Oláh Ibolya is élt és én is hat és fél évet voltam, van egy hatalmas Péli-pannó, amelynek a címe az, hogy Születés. Ez csodálatos alkotás, amelyet naponta láttam. Ha nincs Péli Tamás, nem biztos, hogy ma beszélhetnénk cigány képzőművészetről.
