A lobbizás szabályozásának ugyanis kétféle hagyománya létezik: az észak-amerikai és az európai. Az első esetben a lobbista és a választott, illetve kinevezett tisztségviselők tevékenységét magas szintű jogszabályok sokasága szabályozza, míg a második esetben az általános öszszeférhetetlenségi és korrupcióellenes szabályozáson kívül jórészt szokások és önkorlátozási nyilatkozatok határozzák meg, mit szabad és mit nem.

Többen vélelmeztük korábban, hogy Magyarországon a politikai modellből és a kulturális kötődésekből következően a lobbizás az európai hagyományokat fogja követni. Folyamatosan érveltünk azzal is, hogy a hazai társadalmi környezet nincs felkészülve a számos érdeket sértő, alapos szabályozásra. Ezt bizonyítja a ma, szeptember elsején hatályba lépő jogszabály is. A lobbiszakma korábban is hangoztatta, hogy az önkorlátozás irányába mutató etikai szabályozás sokkal célszerűbbnek tűnik, akár kamarai tagság föltételével is, de ez az érv elveszett a politika tengerében. Az önkorlátozás, egyfajta etikai kódex alkalmazása biztosíthatná, hogy a professzionális lobbizást egyértelműen és áttekinthetően meg lehessen különböztetni a tisztességtelen magatartás minden formájától.

A hazai lobbisták fő célkitűzése, hogy tevékenységük alatt tisztességes érdekkijárást, érdekképviseletet értsen mindenki. Lobbistának pedig azt az érdekképviselőt tekintsék, aki megbízás alapján - a megbízó kilétének nyilvánossága mellett - csakis elfogadott, szakszerű - igaz, kifinomult - módszerekkel ér el eredményeket. A korrekt és szakmailag elfogadott lobbitevékenység célja a törvény- és döntéshozók hiteles tájékoztatása és meggyőzése.

A törvény kiskapuja miatt azonban a viszonyok zavarosak maradnak, nem válik el, aminek el kellene válnia. A civil és az érdekvédelmi szervezetek nem tartoznak a törvény hatálya alá, mivel azok a jogalkotó szerint nem fejtenek ki önálló lobbitevékenységet. A hivatásos lobbisták, pr-ügynökségek viszont csak remélhetik, hogy nem jelenti fel őket az Igazságügyi Hivatalnál egy országgyűlési képviselő, miután ugyanazt a tevékenységet végezték, mint a civil szervezetek.

A lobbitörvény a 2006. év citromdíjas törvénye lehetne, hiszen megkülönböztet látszólag sem különböző - és főként nem különböző tevékenységet végző - szervezeteket, ami azt eredményezi, hogy a hivatásos lobbicégek is civil szervezetnek "álcázzák" majd magukat, s így csúsznak ki a törvény hatálya alól. Többen már be is jegyezték magukat civil szervezetnek.

A másik jogi anomália a bírság mértéke, amit a törvény tízmillió forintban maximál. A tízmillió forintos bírság többszörös jogsértés esetén halmozottan is kiszabható. A nagyobb baj azonban nem ez. A bírságot az Igazságügyi Hivatal mint a nyilvántartást vezető szerv fogja kiszabni, az viszont biztos, hogy egy "álcivil" szervezet sem fogja annyiban hagyni a kiszabott bírság összegét, és jogorvoslatot kér majd a Fővárosi Bíróságtól. Vajon hogy fogja megítélni a bíróság a civil szervezetek tevékenységét? El tudja-e majd dönteni, hogy a szervezet azért jött létre, hogy érdeket képviseljen, és ezért lobbizik, vagy azért jött létre, hogy megbízói érdekeit képviselje, és pénzért lobbizzon? A végén még a valóságos civil szervezetek is ki lesznek szolgáltatva a bíróság döntéseinek. A jogalkotónak éppen arra kellene ösztönöznie a civil szervezeteket, hogy ők is iratkozzanak föl a lobbiszervezetek listájára. Nem lett volna jobb, ha a törvény személyi hatályát pontosabban határozza meg a jogalkotó? Akkor talán ennek a cikknek sem kellett volna megszületnie.

A Szerző a Nemzetközi Lobbisták Egyesületének elnöke