A színpadul szolgáló dobogót három oldalról ülik körbe a nézők, rajta egy hatalmas, kerek, fekete asztal terpeszkedik (díszlet: Menczel Róbert). Alatta rengeteg (mű) kiskutya, talán arra is utalva, hogy az itt Elmirát alakító Udvaros Dorottya a Kolibri Színházban Szörnyella de Frászt adta a Százegy kiskutyában. Időnként szemük kigyullad és kacarászásra emlékeztető viháncolással kommentálják a fölöttük történőket.

Az asztal körül jó darabig nagyjából az történik, amit Moliere megírt, némi vicces koreográfiával megtoldva. Csoma Judit a bigott vénaszszony szerepében hadakozik a pattogó szobalánnyal (Murányi Tünde), józan ítéletű fiával (Rátóti Zoltán) és menyével (Udvaros Dorottya), vehemens unokájával (Haumann Máté). Stohl András (Orgon) megtörten elszánt rajongó, László Zsolt erélyes betolakodó és koncepciózus színlelő. Martinovics Dorina butuskán visongó szerelmes nagylány, Hevér Gábor kevéssé izgalmas szerelmes ifjú. Gyarmathy Ágnes formájukban a kort idéző, ám alaposan kifakított ruhái nem sejtetnek különösebb korszerűsítést, de a szöveggel és a mozgásokkal együtt már parodisztikusan hatnak.

Mégis, az a Tartuffe-előadás, amelyik talán a legmulatságosabb, amelyet valaha láttam, egyúttal a legkomorabb is. A rendező ugyanis lemetszi róla a boldog véget. Eleve nem foglalkozik Orgon és Tartuffe kapcsolatának okaival, elhagyja az árnyaló politikai motívumokat, az Orgont kompromittáló iratokat és azt az egész társadalmi-politikai közeget, amelyben Moliere darabja játszódott. Nincs király, nincs önkény, nincs megfogható, tetten érhető hatalom. Így nincs megbocsátás és igazságszolgáltatás sem. Alighanem demokrácia van.

Attól kezdve, amikor Orgon bebújik az asztal alá, hogy megbizonyosodjék a Tartuffe-öt ért vádakról, kiderüljön, feleségét, Elmirát valóban szerelmével üldözi-e a szent ember, minden másként történik, mint az eredeti darabban. A bizonyosságtól megbénult férj egyszerűen képtelen időben előbújni, így az aktus annak rendje módja szerint végbemegy. Nagyobb baj azonban, hogy a lelepleződés után nem jön Lojális úr, de nem jön a királyi rendőrtiszt sem. Helyettük a csillárból egy papírlap hull alá, amelyet a családtagok kézről kézre adnak, majd megjelenik Tartuffe egyedül. A papír nyilvánvalóan hivatalos végzés arról, hogy amit Orgon a képmutatóra hagyott, az bizony rá is száll. Orgon és családja búsan elkullog. Még a kutyákat sem vihetik magukkal. Jogállamban vagyunk.

Moliere: Tartuffe, Szentendrei Teátrum, rendezte Alföldi Róbert

László Zsolt és Stohl András