2006. június: Hattyúk hava
Miközben Nagy műanyag zsákokba gyűjtötte a dögöket, egy pillanatra átsuhant a fején, hogy milyen különös az élet.
- Ha akkor beszakad alattam a jég, én lettem volna a madárinfluenza első magyar áldozata - mondja. - Abban az időben egyébként rengeteget zaklattak, néhány tévést szinte úgy kellett kivernem az udvarról.
Ekkor persze már rendesen meg volt dolgozva a magyar közvélemény. A madárinfluenzát okozó H5N1 vírus tavalyi megjelenéséről ugyanis szinte azonnal tudósított a sajtó. A távol-keleti megbetegedésekről és áldozatokról kimerítő részletességgel számoltak be a hírügynökségek, néhányan pedig a járványt rögtön a múlt század elején dúló spanyolnáthához kezdték hasonlítani. A vírus tehát megvolt, és úgy tűnt, idő kérdése csupán, hogy elérje Európát. Itthon nem tétlenkedtek az illetékesek: szeptemberben Rácz Jenő egészségügyi miniszter, Kökény Mihály kormánymegbízott és Bujdosó László, az ÁNTSZ vezetője kamerák kereszttüzében oltatta be magát a madárinfluenza elleni vakcinával, még az év vége előtt pedig Rácz a Blikk címoldalán kürtölte világgá, hogy "hárommillió magyar halhat meg a járványban". Az idén februárban aztán Nagy Tibor megtalálta azokat a bizonyos hattyúkat, a lakosság pedig egy külön telefonszámon jelenthette be a fertőzött vagy elhullott állatokat.
- Rengeteg hasznos információt kaptunk, de a hívók jelentős része mégis inkább egyfajta ingyenes állatorvosi szolgáltatásnak gondolta a vonalat - meséli Daróczi István, a Kormányzati Ügyfél-tájékoztató Központ csoportvezetője. - Megesett, hogy valaki azt szerette volna megtudni, beengedheti-e a macskáját a lakásba, más a papagája nyakát akarta kitekerni, néhányan pedig egyszerűen viccelődtek a telefonban.
És tettek természetesen ajánlatot a telefonkezelőknek, belenevettek és belehápogtak a kagylóba, egyszer pedig sikerült egy konferenciabeszélgetésre összekapcsolni a központ munkatársait, akik rövid ideig egymást faggatták a döglött madarakról. Közben újabb elhullott állatokat találtak Hercegszántón, Mohácson, Dunaföldváron és Szalatnakon. Ekkor már több úgynevezett védelmi zónát jelöltek ki az országban, a bütykös hattyú pedig szép lassan a bostoni fojtogató és Frankenstein közé pozicionálta magát. Józanabb hangokat viszonylag ritkán lehetett hallani. Néhány szakember azért elmondta, hogy a madárinfluenza már vagy száz éve időről időre feltűnik Európában, így Magyarországon legutóbb a hetvenes években söpört végig különösebb következmények nélkül, ám kevesen hallgattak rájuk. A madárinfluenza megérkezett, veszélyes volt, de hogy mennyire, és milyen következményei lehetnek, azt senki nem tudta. Magyarázatok híján pedig az ember kissé a vadnyugaton érzi magát: előbb lő, aztán kérdez. Sok faluban madárfészkeket vertek le, Budapesten, a XV. kerületben több tucat galambot mérgeztek meg. Ez volt az a pillanat, amikor a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület is jónak látta, hogy közleményben kérjen mindenkit: ne bántsák a szárnyasokat.
- Volt olyan érzésünk, hogy a márciusra kialakult pánikhelyzetben az emberek a tavaszi költöző madarak ellen fordulnak - mondja Halmos Gergő, az egyesület természetvédelmi igazgatója. - Ráadásul ijesztő híreket hallottunk külföldről is, ahol olykor a fészkekbe lőttek, vagy agyonverték az állatokat.
Németország tengeri partszakaszán február végén már katasztrófariadót rendeltek el, a londoni Tower híres fekete hollóit zárható kalitkákba költöztették, és Magyarországon is sokan, sokféleképpen próbálták elejét venni a pániknak. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter társaságában kacsasültet evett Nagybaracskán, a budapesti Nagyvásárcsarnokban kofák és árusok fogyasztottak demonstrációs jelleggel csirkét. Szentendrén ugyanakkor döglött tőkésrécét találtak, Százhalombattán dankasirályt és kormoránt, Dunaszentbenedeken bütykös hattyút. Szép lassan Zalát is elérte a vírus: madártetemre bukkantak a Kis-Balatonnál, a Muránál és Zalaegerszegen. A járványveszélybe került településeken három kilométer sugarú védő- és tíz kilométer sugarú megfigyelési övezetet jelöltek ki. A baromfivásárlás látványosan visszaesett, különböző rémhírek terjedtek, amelyek közül a legszebb úgy szólt, hogy Budapesten, a Kozma utcai temetőben háromezer sírhelyet különítettek el, biztos, ami biztos alapon.
- Vettem bébitápszert a gyerekeimnek, aztán száraztésztát, konzervet, és persze gyümölcslevet az egész családnak - sorolja a negyvenes éveiben járó D., aki ekkortájt egészen komolyan gondolta, hogy budapesti házának pincéjében húzza ki a madárinfluenzát. - Tulajdonképpen nem tettem mást, mint amit a parasztok régen, veszély idején: spájzoltam.
Március közepére harmincezernél is több hívás érkezett a MeH által működtetett zöldszámra. Sok helyen elzárva tartották a szárnyasokat, de előfordult, hogy a fertőzésveszély miatt le kellett vágni az állományt. Az első döglött hattyúk felfedezője, a Nagybaracska melletti Csátalján élő Nagy Tibor is így vesztette el egy kakasát és három tyúkját. Aztán lassan vége lett a pániknak. Az ország még izgult, de már Győzike fogyókúrája volt a címlapokon. A kormányzati vonalat hetente csak egyszer-kétszer hívták, egyre kevesebb aggódó tekintetű, gumicsizmás embert lehetett látni a tévében. Március végén megszűntek a madárinfluenza miatt felállított ellenőrzési pontok Nagybaracska körzetében, majd az egész országban. A hatóságok ígérték ugyan, hogy továbbra is szúrópróbaszerű ellenőrzéseket tartanak, de akinek volt füle, az kihallotta: elvonult a madárinfluenza.
- Volt egy kis hisztéria az országban, de hát ez szinte természetes - magyarázza Z. Karvalics László, a Budapesti Műszaki Egyetem docense, a BME-UNESCO Információs Társadalom-és Trendkutató Központjának igazgatója. - A hisztéria egyrészt egy jelenség lehetséges feldolgozásainak egyike, másrészt kicsit olyan, mint a hazugság: pszichés egyensúlyt teremt.
Talán erre az egyensúlyra volt a legnagyobb szükség. A madárinfluenza másfél hónapos magyarországi vendégszereplése alatt egyébként összesen kilenc védelmi zónát jelöltek ki, az Állat-egészségügyi Intézetben több mint háromezer vizsgálatot végeztek el. Az is kiderült, hogy pontosan hatvannégy szárnyas elhullását okozta a H5N1-es vírus.
A 189-es, ingyenes telefonszámon már nem fogadják a halott madarakkal kapcsolatos híreket. Az ügyfél-tájékoztató központ egyik utolsó hívója mellesleg egy, a hangjából ítélve középkorú nő lehetett. Egy madártetemet jelentett be az ügyeleten, majd két perc múlva újból telefonált.
- Ismét a döglött madár ügyében jelentkeznék - mondta.
- Történt valami? - kérdezte a telefonkezelő.
- Igen - mondta a nő. - Elrepült.
