A konkrét társadalmi kérdésekről szóló vita elkerülése miatt csak erősödött az a benyomásom, hogy a „nagy” pártok egyszerűen el vannak kényeztetve. Megszokták, hogy bármennyire is elárulják a saját értékeiket, bármennyire is elidegenítik maguktól a szavazókat, a választási ciklus végén kijátsszák a fasiszta/kommunista kártyát, és mindenki behátrál a „helyére”, és támogatja őket. Mit nekünk iraki invázió, kórház-privatizáció, nyomor és korrupció, amikor itt a körmös és a fülbevaló-ellenesség, szavazz ránk!

Hegyi és Krausz is az MSZP belső ellenzékére és a kritikai baloldali értelmiségre hivatkozik, mintegy „garanciaként” arra, hogy a kritikus gondolat megjelenik az MSZP-n belül. Azonban ez a belső ellenzék a párt megvalósuló politikájában jóformán érzékelhetetlen. Maga Gyurcsány Ferenc nyilatkozta egy internetes portálnak fölényes önbizalommal, hogy akármilyen kis többséggel is tud ma Magyarországon kormányozni, a szétszavazás veszélye „ezoterikus találgatás”. Így a szocialista párton belüli ellenzékiség sajnos egyelőre semmire sem garancia. Sőt az a veszély is fennáll, hogy amennyiben a szocialisták progresszív platformjainak képviselői az MSZP politikája felé irányuló külső kritikát erre az ellenzékiségre hivatkozva próbálják semlegesíteni, akkor tevékenységükkel – akár akaratuk ellenére is – a pártjuk jelenlegi politikáját legitimálják és erősítik.

Mindezek mellett be kell látnunk, hogy nem minden riogatás alaptalan. Abban egyetértünk Krausz Tamással, hogy – globális szinten – növekvő válság érzékelhető. Egyre nagyobb teret nyer az erőszak, növekednek a társadalmi egyenlőtlenségek és a kultúrák közötti feszültségek. Azonban kérdés, hogy mi váltja ki ezt a történelmi folyamatot, kinek a politikája eredményezi ezeket az egymásba fonódó konfliktusokat?

Vajon a konfliktus a „jobboldali” és a „baloldali” pártok értékei közötti harcban képződik? Vagy lehetséges, hogy a konfliktus olyan jelenségek, intézmények és értékek táján keresendő, amelyekben a látszólag szembenálló oldalak között lényegében konszenzus van?

A humanisták, korunk más szociális, alterglobalista, antikapitalista mozgalmaihoz hasonlóan, egyre inkább ez utóbbi tézist hangsúlyozzák. Álláspontjuk szerint a mai, világszerte érezhető krízist nagymértékben azok az intézmények idézik elő, amelyek világszerte befolyásolják a gazdasági folyamatokat. Azért elsősorban a gazdaságot, mert úgy tűnik, ez az alrendszer határozza meg az összes többit. A környezetvédelem, az emberi jogok, a szociális jogok intézményrendszerei (ha egyáltalán léteznek) összehasonlíthatatlanul gyengébbek, így kiszolgáltatottak a gazdasági alrendszer intézményeinek. A világ népeire erőltetett neoliberális gazdaságpolitika gerjesztette szociális egyenlőtlenségek, az ugyanezen gazdasági rendszer törvényszerűségeiből következő környezetpusztítás, a profitmeghajtású háborúk: a konszenzus eredményei.

A szocialisták és a Fidesz, a demokraták és a republikánusok, az SDP és a CDU/CSU vagy a Concertración és a chilei jobboldal lényegében mind ugyanabba az irányba tolják a globális szekeret. És ha a konfliktust mindkét oldal politikája eredményezi, amikor a kettő közül választhatunk, legjobb esetben is csak jó lépést tehetünk a rossz irányba, vagy logikus lépést egy irracionális irányba. Így tehát a rendszerkritika helye – álláspontunk szerint – szükségszerűen e logikán kívül van, sőt: e logikával nyíltan és egyértelműen szembehelyezkedik.

Mi úgy ítéltük meg, egy valós alternatíva létrehozása érdekében el kell kezdenünk világos jeleket adni azoknak, akik radikális változásokat akarnak. Az érvénytelen szavazat kampány lényege ez a fajta jeladás.

Szerencsére a gondolatmenetek és logikák között kirajzolódó határok nem egyenlők a jó szándékú emberek és a jó kezdeményezések közötti határokkal. Így – bár álláspontunk meggyőződésen alapul – törekszünk arra, hogy megértsünk más nézeteket.

Ahogyan eddig is, törekedni fogunk az együttműködésre. Így ha az elkövetkező években valaki hiteles módon küzd a békés külpolitikáért, kiáll az ingyenes és magas színvonalú oktatás és egészségügy, a munkajogok, a környezet védelme, az emberi jogok, a lakhatáshoz való jog mellett és a diszkrimináció ellen, ha a képviseleti rendszer részvételi, valós demokráciává alakítása mellett tör lándzsát, akkor az egyébként esetleg eltérő útjaink bizonyára találkozni fognak.

Várady Tibor
A szerző a Humanista Párt elnöke