Válasz Krausz Tamásnak
Bár ezúttal mindketten a balközép kormánypártokra szavaztunk, korábban (az európai parlamenti választások idején) mi is arra hívtuk föl a rendszerkritikai baloldal híveit, hogy érvénytelen szavazólapok leadásával tiltakozzanak az iraki háború (és a magyar részvétel) ellen. 2006 áprilisában azt gondoltuk, hogy a jobboldali ellenzék tekintélyelvűségével, antidemokratizmusával, világnézeti intoleranciájával szemben "a kisebbik rosszra" voksolunk. Ez az elhatározásunk nem volt könnyű, nem volt derűs, nem volt felhőtlen. Nem tudunk rokonszenvezni a leköszönő és a várható kormánypártok gazdaság- és társadalompolitikájával, gyér pozitív elemeik ellenére sem.
Az a tény, hogy mi ketten ezúttal - kénytelenségből - polgári pártokra szavaztunk (s ezt tudtunkkal más alternatív baloldaliak is megtették), nem jelenti azt, hogy ne tekintenénk legitimnek és megfontolandónak a tiltakozó szavazás vagy a bojkott választását, amely mellett szintén komoly érvek szóltak. Mind a négy parlamenti párt a neokonzervatív (neoliberális) politika valamelyik változatát javasolta óvatosabb vagy türelmetlenebb formában, egyiknek se volt értékelhető válasza azokra a kérdésekre, amelyek az új szociális mozgalmakhoz vonzódó fiatalokat érdeklik: a környezeti válság, a szociális dömping, a strukturális munkanélküliség, az új imperializmus-militarizmus, az "európai" problematika, az iszlám népek lázadása, a magaskultúra krízise, a "deskilling", azaz a szakképzettség leértékelődése, a társadalmi kontroll új, körmönfontan autoritárius módozatainak terjedése és így tovább.
Krausz Tamás - nézetünk szerint alaptalanul - meggyanúsítja a civil társadalmat képviselni óhajtó új szociális mozgalmakat és nem kormányzati szervezeteket (NGO-kat) azzal, hogy támogatóik pénzügyi érdekei (?), illetve politikai éretlenségük miatt veszélyeztették a baloldal választási győzelmét, s ezért általuk sem kívánt irányba sodorhatták volna a magyarországi politikai folyamatokat. Az, hogy az MSZP-SZDSZ koalíció "balra" áll a konzervatív-klerikális jobboldaltól, nem jelenti azt, hogy "baloldali" a szónak abban az értelmében, amelyben mi ezt a szót használjuk. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök saját magát "baloldali polgári demokratának" nevezte, és ez pontos leírás. Bár a polgári demokrácián - tisztán polgári szemszögből is - lenne javítanivaló: gondoljunk a represszív jellegű rendőrségi, nemzetbiztonsági törvényre, az új szabálysértési törvényre, a menekültügy kezelésére, a kilakoltatásokra, a mozgássérülteknek a szolgáltásokhoz való hozzáférésére... Az égető gondok sora igen hosszú lenne. De ha az MSZP-SZDSZ koalíció makulátlanul liberális-demokratikus volna is, mi nem vagyunk polgári demokraták, hanem antikapitalisták (ez a "szocialista" szó eredeti jelentése, bár mintha ez feledésbe kezdene merülni). Hogyan kifogásolhatnánk, hogy valaki taktikai okokból se hajlandó olyan programok mellé állni, amelyeket magunk se helyeslünk, pár rokonszenvesebb elemük ellenére se?
Krausz Tamás nagyon türelmetlenül oktatja ki a fiatal (és kevésbé fiatal) alternatív csoportokat, amelyeknek szerinte kötelességük az MSZP mellé állni. Ilyen kötelezettség nincsen: vannak szerény választási lehetőségek, amelyek egyike se túl szívderítő - bár nem gondoljuk, hogy a jobboldali ellenzékre leadott szavazat helyeselhető a jelenlegi körülmények között.
Tegyük hozzá: az Energia Klub, a Humusz, a Levegő Munkacsoport, a Rügyecskék, a Greenpeace, a WWF, a Habeas Corpus, a Na-Ne, a Társaság a Szabadságjogokért, a Magyar Helsinki Bizottság, az Amnesty International, a Roma Polgárjogi Alapítvány, a Duna Kör, a házfoglalók, a Labrisz, az ATTAC, Az Utca Embere aktivistái, a Zöld Fiatalok és a többi csoport - vagy olyan kiváló magánszemélyek, mint a sajnálatosan fiatalon elhunyt Mezei György, a hírneves Újcsakö alapítója - azt a munkát végzik, amelyet az intézményes baloldalnak illenék (mellettük, velük együtt) végeznie. Ezeknek a mozgalmaknak java része (elsősorban Magyarországon!) nem azonosítja magát baloldaliként, s ez többek között az intézményes és hivatalos baloldal vétke, nem az övék. Kíváncsiak vagyunk, hogyan fog ez a hivatalos baloldal válaszolni a magyarországi szakszervezetek előre látható radikalizálódására. Ha a múlt precedensei alapján ítélünk, minden társadalmi tiltakozást tálcán fog nyújtani a frusztrált és bosszúszomjas jobboldalnak.
Az egyik legbefolyásosabb hazai környezetvédelmi mozgalom, a Védegylet elnöke, Karátson Gábor, a kiváló író és festőművész azt írja, hogy Gyurcsány "a sötét maszk" és Orbán "a fényvitéz". A magyarországi politikát gnosztikus módon látó környezetvédő aktivista a hazai jobboldal misztiko-fanatikus híve. Mi az oka hát annak, hogy az általa vezetett szervezetben vagy környékén leljük a legtehetségesebb fiatal baloldaliakat?
Ezért az MSZP mellett kitartó, bár tőle messze balra álló rendszerkritikai értelmiség is hibáztatható. Ezekre a hibákra jó példa Krausz Tamás barátunk - sajnos - fölényes és intoleráns írása, amely tévesen véli úgy, hogy az alternatív baloldal "nem megerősödött, hanem felbomlott és marginalizálódott". Erről szó sincs, csak a fiatalok mozgalmai föl se tűnnek a fiatalokat az egyetemen tanító Krausz Tamás radarernyőjén. Ami fölbomlott, az a kommunista párt. És mi ezt nem fájlaljuk.
