Tudományos címeinek, rangjainak, funkcióinak, alapműveinek, jelentős kezdeményezéseinek, kutatási eredményeinek, tanítványainak, az általa kidolgozott modelleknek, az általa bevezetett, meghonosított fogalmaknak és megszervezett intézményeknek a fölsorolásával kitölthetnénk a 75. születésnapjára szánt teret, de Ferge Zsuzsa nem csak és nem elsősorban a magyar társadalomtudomány nagyasszonya, hanem a magyar társadalom nagy közéleti gondhordozója. Ferge Zsuzsa életében ez a fölérendelt funkció.

Társadalmi gond önmagában nem létezik. Csak valamilyen értékhez képest. Az az érték, amely Ferge Zsuzsa életében meghatározó, állandó, és összeköti világnézeti állapotait: a szolidáris, integrált társadalom, melyben mindenki számára adottak a méltósággal élhető élet föltételei. Kommunista korszakában természetesen úgy gondolta, hogy ennek a célnak a közelítése során a központosított újraelosztásnak egyre több szükségletre kell kiterjednie, a szükségletek szerinti elosztásnak egyre nagyobb szerepet kell kapnia a piaccal és a munka szerinti elosztással szemben. Az államszocializmus bukásakor rátalált a "negyedik útra", mely a "sztálini" államközpontúsággal és a "neoliberális piacközpontúsággal" szemben egy hárompólusos modellhez, a társadalmi mozgalmak, a piac és az állam egymást korlátozó, kiegészítő összeműködéséhez vezet.

"A redisztribúció jogok nélkül egy paternalista dögvész!" - mondja Ferge Zsuzsa. Egyrészt. Másrészt: "a redisztribúciómentes piacgazdaság hoszszú távon katasztrófához vezet", az újraelosztás mértéke a leggazdagabb országokban is nő, és nőnie is kell. Fergét öszszeköti a liberálisokkal a paternalista, alamizsnálkodó, autonómiaromboló, szegregáló, kegyosztó, világnézeti és erkölcsi diktátumokkal operáló, a szegényekkel szemben közönyös, ellenséges, előítéletes, lenéző politika szenvedélyes elutasítása; és szembeállítja velük az a vita, hogy a nagyobb vagy a kisebb mértékű újraelosztás, az univerzális juttatások fenntartása vagy leépítése vezet a közös cél felé.

A késői Kádár-korszakban a szegénység fogalmáról alakult ki kicsit hasonló vita. Ferge Zsuzsa ellenezte a szegénység fogalmának tudományos (!) használatát, mert pontatlannak, leegyszerűsítőnek és ideológiailag, morálisan lefegyverzőnek vélte. Kemény István és köre (Solt Ottilia, Havas Gábor stb.) viszont éppen azért ragaszkodtak hozzá, mert a szó betiltásában és körmönfont behelyettesítésében ("többoldalúan hátrányos helyzet") fedezték föl a lefegyverzés és a valóság tagadásának szándékát. Ferge akkori tudományos meggyőződését persze a hatalom is kihasználta, de nem a hatalom ihlette, hiszen Ferge akkor is kitartott mellette, amikor ennek már nem volt politikai jelentősége, s amíg volt, addig sem zárkózott el a szó köznapi használatától.

Ferge Zsuzsa elkötelezett közéleti gondhordozóként mindig azonnali és mindig távlatos cselekvésre igyekezett bírni a jelen lévő hatalmat. Ebben a kettősségben egyrészt benne volt a minőség, a mélység és az árnyaltság igénye másrészt, a rugalmasság és a realitásérzék. Ez a kettősség határozta meg kompromisszumkészségének felső és alsó határát. Ez határozta meg a hatalomtól való távolságtartásának mértékét is: sem olyan távol, ahol már nincs hatóerő, sem olyan közel, ahol már nincs nyilvános kritikai lehetőség.

Miután Ferge magára maradt a negyedik úton, az államszocializmus romjairól sok százezer polgártársunk belecsúszott és belefagyott a mélyszegénységbe. Másfél elveszett évtized után most készült és készül Ferge Zsuzsa vezetésével először komoly, konkrét, részletes, átfogó és többléptékű program az azonnali és távlatos cselekvés lehetőségeiről, mely reálisan számot vet a költségek nagyságrendjével. Az első évben 80 milliárd, aztán folyvást csak több. A szétszakadt társadalom összefércelésének minimális költségei.

Ferge Zsuzsa hetvenöt éves