A konzervatív kultúrharcosok felkarolták a South Parkot – adta hírül a Metazin októberben. Brian C. Anderson politikai filozófus tavaly megjelent South Park konzervatívok: Lázadás a liberális média egyoldalúsága ellen című pamfletjében azt vizsgálja, hogyan erősödött meg a konzervatív média az elmúlt évek során. A könyv végén külön fejezetben számol be az amerikai kultúrharc legújabb fejleményeiről.

A címben szereplő kifejezés Andrew Sullivan meleg katolikus bloggertől származik. „South Park republikánus vagyok” – írta 2001-ben, miután egy díjátadón a South Park rajzfilm készítői konzervatívnak vallották magukat. Sokak szerint csak tréfáltak, de Sullivan szavaiból mindenesetre szállóige lett.

Anderson a South Parkot egy új konzervatív ideológia kifejeződésének tekinti. A rajzfilmsorozatban rendszeresen kifigurázzák a liberálisokat. A vitriolos, gyakran trágár rajzfilm nevetség tárgyává teszi az amerikai baloldal értékeit. A szatíra célpontjai a háborúellenesség, a környezetvédelem, az antinikotinizmus, az abortuszpártiság, a diszkrimináció-ellenesség és a multikulturalizmus túlkapásai. Igaz, a rajzfilm nem kíméli a konzervatívokat sem. Elsősorban a szenteskedést és a vakbuzgóságot állítja pellengérre.

Anderson már egy korábbi esszében megpendítette, hogy a rajzfilm célközönsége a jobboldali fiatalok új és egyre népesebb tábora. Egy huszonéves „South Park konzervatív” egyetemista fiú szerint a címke arra utal, hogy a republikánus érzelmű fiatalok nem felelnek meg a hagyományos konzervatív sztereotípiáknak. „Hosszú a hajunk, dohányzunk, hétvégenként berúgunk, házasság előtt is élünk szexuális életet, pornófilmeket nézünk, káromkodunk, mint egy kocsis – és mindezzel együtt konzervatívok vagyunk.”

„A média a republikánus szavazókat általában a jómódú, vallásos, középosztálybeli, fehér férfi sztereotípiájával azonosítja – írta Steven W. Santon, a TCS Daily webmagazin publicistája. – A South Park republikánusok viszont egyáltalán nem olyanok, mint a keresztény konzervatív Pat Robertson. A szabadságban, és nem a konformizmusban hisznek. Imádják Britney Spears és Brad Pitt testét, és nem hiszik, hogy ez a nemzet erkölcsi romlásához vezetne.”

Anderson csak célozgat rá, Santon viszont nyíltan levonja a tanulságot. A republikánusok választási győzelme nem kis részben annak köszönhető, hogy sikerült megszólítaniuk a szabados gondolkozású konzervatív fiatalokat, akiket a tradicionális, vaskalapos jobboldali szlogenek jó esetben hidegen hagynak, rossz esetben egyenesen dühítenek.

„A republikánus párt végre felismerte, hogy a régi vonalas konzervatívok által korábban sokat bírált rockzenét és rapet hallgató fiatalokat is fel kell karolni.”

Kyle