Bush elnök március végén tartott sajtótájékoztatóján elsősorban az iraki sikerekről számolt be. A rövid értékelés után az egyik újságíró azt kérdezte tőle, hogy mennyire elégedett a kormány teljesítményével. Bush azt válaszolta, hogy összességében elégedett.

„Olyan emberekkel vagyok körülvéve, akik saját érdekeik elébe helyezik az ország érdekeit – mondta. – Sokat tettek az iraki háború megnyerése érdekében. Szembeszálltak a gazdasági recesszióval. A Katrina hurrikán okozta pusztítás felszámolásában is sokat segítettek. Sok mindennel kellett foglalkozniuk.”

De elismerte, hogy van min javítani. Elfogadhatatlannak nevezte például, hogy máig nem sikerült rendezni annak a tizenegyezer lakókocsinak az ügyét, amelyeket a Katrina miatt hajléktalanná vált amerikaiaknak vásároltak.

A mentésben mutatott tehetetlenkedése miatt korábban sokat bírált Katasztrófavédelmi Hivatal (FEMA) közel fél milliárd dollárért vásárolt lakókocsikat, amelyek még most sem jutottak el a katasztrófa sújtotta területre, pedig sokan várnak ideiglenes szállásra. A késlekedés oka: a FEMA szabályai tiltják, hogy árterületen helyezzék el az ideiglenes otthonokat. Márpedig a legnagyobb pusztítást épp ilyen területeken végezte a Katrina.

„Természetesen a kormányhivatalok néha nem úgy végzik a dolgukat, ahogy kellene, és ennek, tudják, én éppúgy nem örülök, mint más emberek. Például az Arkansasban veszteglő lakókocsikra gondolok. Sok amerikaival együtt én is azt kérdezem, hogy mit keresnek még mindig Arkansasban. Ezért hát meg is kérdeztem a minisztert, hogy mi a terve a lakókocsikkal. Nem azért költöttük az adófizetők pénzét, hogy aztán a tizenegyezer lakókocsi Arkansasban álljon. Csinálni kellene velük valamit. Szóval engem is frusztrál, amikor a nagy állami bürokrácia rosszul végzi a dolgát.”

A válasz nem mindenkit nyugtatott meg. „Álljunk meg egy pillanatra. Az Amerikai Egyesült Államok elnöke által bírált nagy állami bürokráciát ő maga irányítja” – írja a Washington Post véleményrovatában E. J. Dionne. Kifogásolja, hogy miközben a republikánusok kezében van a Fehér Ház, a szenátus és a kongresszus is, ha valami nem működik rendesen, előszeretettel kritizálják a nagy állami bürokráciát.

„Úgy tesznek, mintha nem ők lennének hatalmon. Ha a kormány hibázik, akkor nem ismerik el, hogy ők tehetetlenkedtek. Inkább azt mondják, hogy az állam nem is tudja megoldani a problémákat. Ezzel azt akarják üzenni, hogy szavazzatok ránk, konzervatívokra, hiszen mi kisebb államot ígérünk. Ez a huszonkettes csapdája. Még saját kudarcaikat is az ideológiájuk igazolására fordítják.”