„A legtöbb ember szerint túlnépesedés fenyegeti a Földet. Valójában azonban épp az ellenkezője. Ahogy egy ország gazdagabbá válik, a népesség elöregszik, és egyre kevesebb gyerek születik” – olvastuk tavaly a Foreign Affairsben. A cikk szerzője, Phillip Longman demográfus azóta bővebben is kifejtette nézeteit Az üres bölcső című könyvében.

A probléma közvetlen oka a születések számának csökkenése – írta Longman. Az 1960-as évek óta negyven százalékkal esett vissza a Föld népességének növekedése. A nők ma átlagosan feleannyi gyermeket vállalnak, mint harminc éve.

„A folyamatban számos tényező játszik közre, de a legfontosabb ok a család megváltozott gazdasági szerepe. A gazdag és a szegény országokban egyaránt megfigyelhető, hogy az urbanizációval párhuzamosan nő a gyerekvállalás költsége.” Longman arra céloz, hogy a földművelésből élő családoknál a gyerekvállalás gazdasági szempontból is előnyös, mert minden munkás kézre szükség van. A városban viszont sokba kerül a gyerekek felnevelése.

Az elöregedésnek súlyos következményei lesznek, melyek egy része már ma is érzékelhető. Egyre kevesebb a hadra fogható fiatal. Egyre többet kell egészségügyre és nyugdíjakra költeni, miközben egyre kevesebben dolgoznak. Az idős emberek általában a kis kockázattal járó befektetéseket, főleg az államkötvényeket részesítik előnyben, ami visszafogja a gazdasági fejlődést.

De sokakat a roppant anyagi megterhelés sem tántorít el. Leginkább azokat, akik számára a család a legfőbb érték. „Szoros összefüggés figyelhető meg a vallásos meggyőződés és a gyerekvállalás között. Az Egyesült Államokban például a rendszeresen templomba járók 47 százaléka a három vagy annál többgyerekes családot tartja ideálisnak. A templomba nem járók között ezek aránya csak 27 százalék.”

Longman nem azt állítja, hogy a népességfogyás megállításához többet kellene templomba járni. A nem vallásos párok többsége is szeretne gyereket, de sokan mégsem vállalják, mert félnek az anyagi terhektől. Ezért az államnak olyan intézkedéseket kell hoznia, amelyek megkönnyítik a gyerekvállalást.

„A kormánynak könnyítenie kell a családok társadalombiztosítási terhein. A szülők ugyanis már magával azzal, hogy gyereket nevelnek, jelentősen hozzájárulnak a társadalombiztosításhoz. Nem csak igazságtalan, hogy a gyereknevelés milliós költségein felül még járulékokat szednek tőlük, hanem hátrányos is a társadalom számára.” A felnevelt gyerekekből adó- és járulékfizető felnőttek lesznek, ezért bölcs dolog ösztönözni a gyerekvállalást.

Longman szerint a gazdasági következményeken túl társadalmi, kulturális és politikai jelentősége is van a demográfiai folyamatoknak. Ha az állam nem tesz a gyerekvállalási kedv megerősítéséért, akkor „valószínűleg a konzervatívok öröklik meg a Földet” – fűzi tovább a gondolatot Longman a Foreign Policy áprilisi számában.

A merész állítást számokkal támasztja alá. Amerikában Utah tagállamban születik a legtöbb gyerek. Az itt élők közt a legmagasabb - 69 százalék – a hívők aránya. Ezzel szemben Vermont – az egyetlen olyan szövetségi állam, amelyik szocialista képviselőt küldött a Kongresszusba, és az első, amelyik támogatta a melegek házasságát – sokkal kevesebb gyermekvállaló párral büszkélkedhet.

Longman a 2004-es amerikai elnökválasztás hátterében is demográfiai összefüggéseket vél felfedezni. „A George Bush-ra szavazó államokban tizenkét százalékkal több gyerek született, mint azokban az államokban, amelyekben John Kerry győzött.”

„A következő generáció tagjainak zöme a társadalom konzervatív rétegéhez tartozó családban fog felnőni” – állítja a demográfus. Tanulmányának címe: A patriarchátus visszatérése.