A viza, a vágótok, a kecsege a halaknak egy ősi osztályához, a tokfélékhez tartozik. Porcos vázúak, akárcsak legközelebbi rokonaik, a cápák, ikrájukból készül a híres fekete kaviár. Ezért az egyik legkeresettebbek a nyugati halpiacokon. A gond csupán az, hogy egyre kevesebb található belőlük az európai vizekben, így a Dunában is, ahol egykor őshonosak voltak: a középkori Magyar Királyság még Európa-szerte ismert volt hatalmas vizáiról. A kiskunsági homokhátság déli csücskén, a Bács-Kiskun megyei Homokmégyen, a Rideg család halfarmján azonban most szép számmal élnek ezeknek a halaknak az ivadékai.

Rideg Árpád tizenöt éve, kísérletképpen kezdett el halakat tenyészteni, miután kezdő agrármérnökként egy nyári szakmai tanulmányútról hazatért Franciaországból, ahol az egyik legnagyobb halgazdaságban dolgozott. Először - francia mintára -, harcsákat próbált tenyészteni zárt, mesterséges környezetben. Még zajlottak a kísérletek, amikor Németországból üzenetet kapott: a franciáktól úgy hallották, hogy Ridegéknek vannak ivadékharcsái, és nekik most erre lenne szükségük. Rideg Árpád ekkor testvérével, Gáborral a bürokrácia útvesztőin átverekedve magát megszerezte a kiviteli engedélyeket, majd kivették Wartburgjuk hátsó ülését és a halrakománynyal elindultak a Hamburg melletti telepre. A húszezer egygrammos halat húsz, vízzel és oxigénnel töltött nejlonzsákban helyezték el. Az út során minden benzinkútnál levegővel pótolták a menet közben elpárolgott oxigént - a kis harcsák rendben megérkeztek a vevőhöz.

A családi vállalkozás mára kinőtte magát, s évek óta kizárólag tokfélékkel foglalkozik. Négy zárt teremben és hét mesterséges kerti kistóban nevelődnek a kecsegék és a vágótokok, amelyek itt kelnek ki a mikroszkopikus vizsgálatokkal gondosan felügyelt ikrákból. S hogy miért csak egy ilyen halnevelde van hazánkban? A Rideg család vajon miért tud konkurálni a jól felszerelt nyugati halgazdaságokkal? Rideg Árpád szerint a válasz nem bonyolult: amit ő és családjának valamennyi tagja csinál, abban igen sok a kockázat, nagy szakértelmet, gondosságot, nemzetközi kapcsolatokat igényel. Ezt a munkát nem lehet napi nyolc órában végezni. Az ivadékok ugyanis állandó odafigyelést, gondozást igényelnek, s a legfejlettebb nyugat-európai technológia alkalmazása mellett is sok kézi munkára van szükség nevelésükhöz. A kis halaknál a nap minden szakában legalább kétóránként ellenőrizni kell a vízhőmérsékletet, az oxigénszintet, más vízminőségi mutatókat, a mechanikai, mágneses, ultraviola fény- és biológiai szűrőket.

- Sajnos voltak olyan állományaink, amelyek nem maradtak meg, a mai napig sem tudjuk, hogy miért - mondja Rideg Árpád. - A nagy kockázat miatt nem veszünk fel hitelt sem. Egyébként a legtöbb nyugati halkereskedő is óvatos: csak akkor veszik át a halat, amikor már biztosnak látszik, hogy életképes az állomány. A minőségre való következetes törekvéssel értük el, hogy ma már - Ausztria, Németország, Belgium, Hollandia és Franciaország mellett - a legszigorúbb követelményeket támasztó Angliába és Dániába is szállítunk halat.

Rideg Árpád kecsegét merít a kerti tóból