A bizottság elnöke és tagjai, a huszonöt tagország politikusai, közéleti személyiségek, a kultúra jeles képviselői a kiutat keresték a válságból, pontosabban arról is tanácskoztak, van-e válság.

A háromnapos konferencia Mozart 250. születésnapján kezdődött, s nem volt híján a közös zenehallgatásnak sem. Ám a lengyel külügyminiszter szavai nemcsak az Európai Unió helyzetére, hanem a konferenciára is érvényesnek bizonyultak: a referátumokban, bizottsági vitákban a várt tiszteletkörök mellett éles véleménykülönbségek is mutatkoztak, elsősorban annak megítélésében ki a felelős a válságért. A legsarkosabban Dominique de Villepin francia miniszterelnök fogalmazott, aki szerint a jelenlegi helyzet oka egyértelműen a rosszul előkészített bővítés. Az Európai Unió nem tudta megfelelőképpen felmérni a bővítés következményeit, az előkészítés sem politikailag sem gazdaságilag nem volt kielégítő - vélte.

Javier Solana, a külpolitika koordinátora azt panaszolta, hogy az EU-t manapság nagyon lebecsülik, pedig például csak a külpolitikát tekintve, 14 fontos küldetésben vesz részt. A belső válság örökös emlegetése helyett többet kellene beszélni arról, hogy az unió nemzetközi konfliktusokban a "jók hatalmaként" lép fel.

Solana javaslatát egyelőre nemigen fogadták meg a jelenlévők. Josep Borrell, az Európa Parlament elnöke háromszoros válságot említett: a legitimitási, politikai és heterogenitási válságról beszélt. Gilles Kepel francia iszlám-szakértő a politikai integráció helyett társadalmi integrációt szorgalmazott, s arra hívta fel a figyelmet, hogy az uniót készületlenül érte a bevándorlás is.

Az egyetlen amerikai résztvevő, az egyébként magyar származású Andrew Moravcsik úgy látja, az Európai Unió nincs válságban. Megoldási javaslatokat a konferencia nem dolgozott ki - ilyesmi nem is volt feladata. Heinz Fischer a vendéglátó Ausztria elnöke ugyanakkor vázolta a tennivalókat: számon kérte a szociális intézkedéseket.

Bécs, 2006. január

Schüssel és Solana a tanácskozáson