De nem jelölték meg, hogy Semjén Zsoltnak - a Fideszbe ágyazódott KDNP elnökének - mely nyilatkozatát kifogásolják, pedig épp ez mutatja a Fidesz egyházpolitikájának legújabb elemét. Nos, az ominózus interjú a Hit Gyülekezete lapjában, a Hetekben jelent meg. (Pengeváltás, hangnemváltás, 2005. november 25.) A szerkesztőség által érezhetően fontosnak tartott nyilatkozatban Semjén gyakorlatilag elhibázottnak nevezte az Orbán-kormány hadjáratát a Hit Gyülekezete ellen, és megváltoztatandónak a hozzá fűződő viszonyt. Semjén a "finomabb kommunikáció" hiányáról beszélt, holott korábban nem csak a kommunikációval próbálták ellehetetleníteni a történelmi egyházak által görbe szemmel nézett közösséget. Semjén 1998-2002 között egyházügyi államtitkárként sűrűn ragadtatta magát szektaellenes kirohanásokra, s a fideszes ajkakról gyakran felhangzó szektavádakat pedig (pénzügyi viszszaélések, vallásszabadsággal való visszaélés, családellenesség stb.) nem volt nehéz a közvélemény számára a legnagyobb támogatottságú hazai kisegyházzal, a Hit Gyülekezetével összefüggésbe hozni. A "szakállas bácsizásról" elhíresült 2005. februári megnyilatkozásában Semjén az SZDSZ szavazóit nemcsak a szexuálisan aberráltakkal és a kábítószeresekkel, hanem az önmagukat "extrém szekták szeánszain" földhöz verőkkel is azonosította. (Ez utóbbi a Hit Gyülekezete egyik ismert vallásgyakorlati elemének sajátos interpretációja.) Pár hónappal később pedig már így fogalmaz a Heteknek: "...történtek olyan pengeváltások, amelyek elterelték a figyelmet a tényleges egyházpolitikai problémákról. Olyan közösségekkel ment a felesleges perlekedés, amelyek megfelelő társadalmi legitimációval rendelkeznek, és egyre konszolidáltabban működnek. Ilyen volt például a Hit Gyülekezete". E pár hónap alatt vált végképp nyilvánvalóvá a gyülekezet és az SZDSZ közötti szakítás. Az Orbán-érában a Hit Gyülekezete elleni politikai támadások oka épp a liberálisokkal való szoros viszony volt. Úgy látszik, ha ilyen nincs, a Fidesz számára "a szekták" rémüldözve emlegetett társadalmi veszélyessége nem olyan fontos. E hangnemváltásért a hitesek is sokat tettek. Sajtójuk korábban éles szavakkal kirekesztőnek, keresztényüldözőnek nevezte a Fideszt és Semjént. Az idézett interjút közvetlenül megelőzően viszont a gyülekezet feltűnően hasonló érvekkel ítélte el az SZDSZ egyházpolitikai javaslatait, mint a KDNP elnöke, a napokban pedig a liberális párt "jöjjön el az én országom" szlogenjére adott Semjén-nyilatkozat, illetve a Hetek erre vonatkozó glosszájának párhuzamaira figyelhettünk fel. A tanulság világos: a Fidesz számára az egyházpolitika (is) egyértelműen a pártpolitika függvényévé vált, a hatalom megszerzésének és megtartásának rendelődött alá. Minden szavazat számít. A választások előtt fontos, hogy a "történelmi" egyházakkal való szoros együttműködésüknek ne legyen olyan a "kommunikációja", ami a kisegyházak híveit más pártok támogatására mozgósíthatja. (Hogy aztán esetleges hatalomra kerülése után a Fidesz a hiteseket bevonja az együttműködésre érdemesített egyházak körébe, "ejti" vagy újra szektaként támad rá - ezt ráérnek eldönteni akkor.) Mindenesetre a Hit Gyülekezetével való békés egymás mellett élés vagy a stratégiai együttműködés ígérete tényleg új egyházpolitika a Fidesz részéről. Igaz, ebben a formájában középkori alapokon áll ez is.