„A gazdagok győztek a WTO-ban” – e címmel tudósított a Népszabadság a Világkereskedelmi Szervezet hongkongi tanácskozásáról.

A tervek szerint 2010-ben kellett volna megszüntetni a mezőgazdasági export támogatását a fejlett országokban, de a határidőt az EU követelésének engedve 2013-ra halasztották – eddig érvényes ugyanis az unió közös agrárpolitikája. „A fejlődő országok azért követelték a korábbi időpontot – írja a Népszabadság –, mert a fejlett országok exporttámogatásai tovább rontják a szegényebbek versenyképességét. A WTO értekezletén az agrárexport támogatásainak jövőbeni leépítéséről elért megállapodás sovány eredmény a fejlődő világ szempontjából.”

Hasonló szellemben vélekedtek mindenütt a világon. „Odaveszett a fejlődő országok szegény farmereinek minden reménye” – írta a Kenya Times. Nem kevésbé keserű a dél-afrikai lapok hangvétele.

Az Oxfam elnöke azt nyilatkozta, hogy „az eredmény előnytelen a fejlődő országoknak”. „A Hong Kong-i tárgyalásokon megegyeztek ugyan az exporttámogatások eltörléséről, de érintetlenül hagyták a kereskedelmi akadályokat, amelyek gátolják, hogy a fejlődő országok megjelenjenek a világpiacon” – állapította meg Bono, a szegénység elleni harc rocksztárból lett lovagja, akit a Time magazin az év emberének választott.

„Közhelyszámba megy, hogy a gazdag országok, elsősorban az EU, az Egyesült Államok és Japán mezőgazdasági protekcionizmusa felelős azért, hogy a szegény országok nem képesek fejlődni. Mindamellett akadnak közgazdászok – hívja fel a figyelmet Eduardo Porter, a New York Times gazdasági riportere –, akik szerint egyenesen ártana a szegény országoknak, ha a gazdag országok felszámolnák az agrártámogatást.”

Porter a National Bureau of Economic Research egy tanulmányára hivatkozik, amely arra a következtetésre jut, hogy „a legtöbb szegény ország több élelmiszert importál, mint amennyit exportál, ezért számukra előnyös, hogy a gazdag országokban támogatják a mezőgazdaságot”.

Az európai és amerikai agrártámogatások miatt nehéz a gazdag országokba élelmiszert exportálni. Az exporttámogatások és védővámok lenyomják a dél-amerikai, ázsiai és afrikai mezőgazdasági termékek árát, és ezzel nehéz helyzetbe hozzák az ottani agrárexportból élő gazdákat.

De a legszegényebb, éhező országok általában maguknak sem termelnek eleget. Ők inkább venni akarnak, az alacsonyabb világpiaci árak ezért számukra kedvezőek. A tanulmány szerint a gazdag országok agrártámogatásainak köszönhetően a szegény országok kétharmadában, és a legszegényebb afrikai országok szinte mindegyikében nőtt az egy főre jutó nemzeti össztermék.

Ha a fejlett országok eltörlik az agrártámogatásokat, a brazil cukortermelő jól jár. De Etiópiában talán még több éhező lesz.