Az édes élet vége
- Többet szerettem volna elérni - nyilatkozta csütörtökön Gráf József agrárminiszter, az EU mezőgazdasági tanácsának három napon, két éjszakán át tartó brüsszeli ülése után. A szokatlan tanácskozás magyarázata: a tagállamok tisztában voltak azzal, hogy a negyven éve érintetlen cukorrendtartás reformja elkerülhetetlen, de azzal is, hogy fájdalmas lefaragásokkal, egyes tagállamok esetén a cukortermelés teljes csődjével jár együtt. Ennek megfelelően számos küldöttség körömszakadtáig harcolt a pozícióiért, megállapodást végül minősített többséggel fogadta el az EU-tanács.
Ez kimondja: 2006 júliusától, a jelenlegi rendtartás végétől négy éven át fokozatosan, összesen 36 százalékkal kell csökkenteni az európai cukor ártámogatását. Ezzel az európai cukor ára is mérséklődhet, amely most mintegy háromszorosa a világpiacinak. Az ágazat ugyanakkor jövedelempótló támogatást kap: az árcsökkentés miatt kieső jövedelem 64,2 százalékát kapják meg a termelők. Mint Gráf József elmondta, a kompenzáció hazánkban minden jelenlegi cukorrépa-termelőt megillet, attól függetlenül, hogy folytatja-e ezt a tevékenységet. Körülbelül 150 ezer forintot kapnak majd hektáronként.
Magyar szorgalmazásra az EU-tanács elfogadta: a cukortermelés és
-ipar teljes szerkezetátalakítására szánt összegből (ez az EU egészére 6,3 milliárd euró lesz) 10 százalékról tagállami hatáskörben lehessen eldönteni, hogy mennyi illesse belőle a répatermelőket. A négyéves szerkezetátalakítás idejére fennmarad még a piaci intervenció intézménye; a referenciaár 80 százalékára nő. Gráf József szerint a kompenzációval a hazai termelők "nagyjából rendben lesznek", sokan valószínűleg más tevékenységre állnak át, s mint sajnálkozva jövendölte, félő, hogy az amúgy is óriási fölöslegben lévő gabonára. Mintegy 3-4 ezer termelőről van szó országszerte. A miniszter szerint körülbelül 45 tonna/hektár termelékenységnél éri meg a répánál maradni az új cukorrendtartás körülményei között.
Magyarországon öt cukorgyár működik, összesen három tulajdonossal, 1240 főt foglalkoztatva. - Technikailag nem szükséges, hogy közülük akár egy gyárat is bezárjanak - jelentette ki Gráf, azt azonban elképzelhetőnek tartotta, hogy egyikük tulajdonosa érdemesnek tartja az áttérést a bioetanol-termelésre. (Ez hozzáértők szerint gépesítettebb termelés, valamivel kevesebb dolgozót igényel.) A legfeljebb húszszázalékosra, de inkább 5-10 ezer hektár volumen-re saccolt termőterület-csökkenéssel együtt is berendezkedhetnek a gyárak 10-15 ezer tonnás termelésre; a reform értelmében 10 ezer tonna felett kvótát kell vásárolniuk, 730 eurós tonnánkénti áron. Ha egy gyárat bezárnak, kvótájának negyedét a többiek átvehetik.
A cukorrendtartás reformja az utolsó mozaikdarab a közös mezőgazdasági politika 2003-ban indult átalakításában. Halaszthatatlanná az tette, hogy december közepén rendezik a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) miniszteri szintű fordulóját, márpedig a jelenlegi cukorrezsim felszámolása az EU kötelezettsége a WTO előtt. A szervezet Ausztrália, Brazília és Thaiföld panasza nyomán elmarasztalta az EU-t. A cukorreform érdekessége, hogy az agrárügyekben mindig fő kerrékötőnek számító franciák Brüsszel és a változás mellé álltak. Az EU-tanácsban elszenvedett vereségük árán is védelmezték azonban a jelenlegi rendszert a dél-európai államok, valamint Lengyelország. Náluk a cukoripar összeomlásával, a termelés több mint ötvenszázalékos csökkenésével lehet számolni.