„Egy nap katonák jelentek meg, és közölték, hogy egy nemzeti park területén élünk. Elkobozták a fegyvereinket, és betiltották a vadászatot, a csapdaállítást és az erdőégetést, vagyis a mezőgazdaságot, ami számunkra az életet jelentette” – idézi egy őshonos thaiföldi törzs főnökét az Orion magazin.

A cikk szerzője Mark Dowie tényfeltáró riporter környezetvédő, de nem environmentalista. Néhány éve Talajvesztés, avagy az amerikai environmentalista mozgalom a huszadik század végén című könyvében élesen bírálta a zöldmozgalmak dogmatizmusát és elitizmusát. Új cikkében a természetvédők és az őslakosok közti háborúról számol be.

Az elmúlt negyven évben százszorosára nőtt a természetvédelmi területek kiterjedése a világon. Ma már az összes szárazföld 12 százaléka védett, ami többet tesz ki Afrika egész területénél – olvassuk a meghökkentő adatokat.

A természetvédelmi területté nyilvánított övezetekből rengeteg őslakost telepítettek ki a biodiverzitás megóvása érdekében. A becslések 5–14 millió között mozognak. „Nem titok, hogy őslakosok millióit üldözték el az olajkitermelés, bányászat, fakitermelés és mezőgazdaság miatt. De azt már kevesebben tudják, hogy pontosan ugyanez történik a természetvédelem nemes céljai érdekében” – írja Dowie. – A törzsi kultúrákat ma elsősorban nem az olajipari cégek és bányavállalatok fenyegetik, hanem a World Wildlife Fund és egyéb nemzetközi természetvédő csoportok.

A bennszülötteket olykor erőszakkal, máskor finomabb módszerekkel deportálják. Rendszerint nem kérdezik, és nem hallgatják meg őket. Eddig nem sikerült elfogadtatni az ENSZ-szel azt a határozati javaslatot, amely kimondaná, hogy beleegyezésük nélkül nem telepíthetők ki az őslakosok.

A földjüket elhagyni kényszerülő „természetvédelmi menekültekre” általában sanyarú sors vár. Gyakran hajléktalanként tengetik életüket. A szakképzetlen, csak saját nyelvüket beszélő bennszülöttek jobb esetben is csak a társadalom alsóbb rétegeit gyarapítják. A biodiverzitás érdekében kitelepített törzsek nyelve és kultúrája kipusztul.

Nem csoda, ha sokan „a gazdasági és kulturális hegemónia terjesztőihez hasonló gyarmatosítónak tekintik a természetvédőket”.

„A természetvédők ellenségnek tekintenek minket” – jelentette ki a nomád törzsek képviselője egy tavalyi konferencián. „A természetvédő szervezetek jelentik a legnagyobb veszélyt az őslakosokra” – fogalmazták meg az őslakosok világfórumán.

Pedig van megoldás. Sok helyen – Ausztráliában, Bolíviában, Nepálban és Kanadában – olyan szabályokat hoztak, amelyek egyszerre biztosítják a biodiverzitást és az őslakosok érdekeit. Ezekben az országokban felismerték, hogy a vadonban élő törzsek nem ellenségei, hanem részei a természetnek.