Például abban, hogy a törvény olyan kérdéseket utal az egyetemek újonnan létrehozandó irányító testületeinek hatáskörébe, amelyek a felsőoktatási intézményeken belül a tudomány kérdéseit közvetlenül érintik. A testületekből viszont kizárnák a tudományos élet szereplőit.

Mindezen persze nagyon könnyű változtatni, hiszen vagy a testületbe veszik be a professzorokat, vagy a tudományt érintő ügyeket veszik ki a grémium hatásköréből. A kisebbik ellenzéki párt mégis azonnal az oktatási miniszter lemondásáért kiált, mint tette az érettségi botrány idején is. Pedig akkor sem maga a reform bukott meg, mint ahogyan most sem.

Az érettségi tételek idő előtti kiszivárgása valóban komolyan megnehezítette az érettségizők dolgát. Például azzal, hogy a matematika írásbeliket a felvételizőknek újra kellett írniuk. A felháborodás óriási volt. De arra már kevesebben figyeltek, hogy miért is döntött tízezer olyan diák az érettségi újraírása mellett, akiknek nem ez volt a felvételi tárgyuk, tehát választhatták volna az év végi jegyeiket is. Hiszen, aki túl van már egy matematika érettségin, az esetek többségében azt mondja: köszönöm szépen, soha többé! Az idén viszont az iskolák jelentős részében az újraírt érettségik eredményei jobbak lettek, mint az év végi osztályzatok. Ennek oka az érettségi reform lényegében keresendő. A diákoktól most már nem az adatok tömkelegének visszaböfögését követelik meg a vizsgán, hanem azt mérik: tudják-e majd használni is az iskolában elsajátítottakat. Az eredmények arra utalnak: igen. Az iskolának pedig csak ez lehet a célja.

Az Alkotmánybíróság mostani döntése sem a felsőoktatási reform lényegét kérdőjelezi meg. Az új képzési rendszer bevezetésének módját nem kifogásolta sem a volt államfő, sem a taláros testület. A korrekciók gyorsan végrehajthatók, és talán januárban életbe is léphet az új felsőoktatási törvény. Az új képzési rendszer bevezetésével pedig a felsőoktatás terén is csatlakozhatunk végre Európához.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy Magyar Bálint ne hibázott volna óriásit akkor, amikor nem vette észre, hogy egy jogalkotási hiba miatt mekkora előnyhöz jutnak a régebben érettségizettek a felvételin az idén maturálókhoz képest. Vagy akkor, amikor a felsőoktatási autonómiát próbálta volna megnyirbálni az irányító testületek felállításával.

Magyar Bálint azonban sokat akar. Közoktatási reformot és felsőoktatási reformot. Átalakítani az alsó tagozatos oktatást, az idegennyelv-oktatást, az érettségit, a felvételit, a felsőoktatási képzési rendszert, az egyetemek és a főiskolák irányítását és a felsőoktatás finanszírozását. Hogy erre szükség van, azt mindenki elismeri. Csak nem feltétlenül így, és főképp: nem ilyen tempóban.

Az oktatási miniszter viszont egy ciklusban, négy év alatt akarja mindezt levezényelni. A részletek kidolgozására az erőltetett menetben nem mindig jut idő. Az így elkövetett hibákba erősen kapaszkodik a lomha magyar oktatási rendszer. Több ideje viszont, könnyen lehet, hogy nincs a miniszternek. Az eddig eltelt tizenöt évben megszokhattuk: a liberális oktatáspolitikát négyévenként az azzal teljesen ellentétes konzervatív oktatásirányítás váltja föl. Köszönő viszonyban sincsenek egymással. És ez a legnagyobb baja a magyar oktatási rendszernek. De ez már nem az Alkotmánybíróságra tartozik.