Választási évben a nyerni kívánó ellenzék nem is kívánhatna jobbat magának, mint egy jól kiaknázható cirkuszt. Olyat lehetőleg, ahol a miértekről egy árva szó sem esik, és a megértést már az olyan sifrírozott kifejezések használata is erősen gátolja, mint "bachelor" és "master" fokozat. Ilyenkor lehet igazán hatékonyan érvelni a tervezett lépés alkotmányellenes volta, a kormány sanda szándékai és az elképzelések kiforratlansága mellett. A várható káoszt és egy újabb évfolyamnyi gyerek érdekeinek borítékolható sérelmét ilyenkor bemondásra elhiszi mindenki.

Csak a történelmi hűség kedvéért szögezzük le, hogy a felsőoktatás átállítását a bolognai rendszerre 1999-ben a Fidesz vezette kormány döntötte el. A felkészülés évekkel ezelőtt megkezdődött, az átállás törvényi alapját az idén tavasszal megteremtette az új felsőoktatási törvény. Ezt a törvényt más, a bolognai képzést nem érintő kérdések miatt Mádl Ferenc nem írta alá. Ezért született meg az a törvénymódosítás, amelynek eljárási részletei miatt a Fidesz most alkotmányossági aggályainak adott hangot. A bolognai képzés létjogosultságát tehát soha nem kérdőjelezte meg az ellenzék; a legartikuláltabb ellenvetés talán annyi volt, hogy Pokorni Zoltán ezt is - mint annyi éven át a kétszintű érettségit - inkább később gondolná bevezetni, esetleg nem egyszerre mindenütt. A politikai szándék azonban így is teljesül: a bolognai folyamatra immár az alkotmányos bizonytalanság árnyéka vetül, egy egész évfolyamnyi gyerek borul rá kétségbeesetten az íróasztalra, hogy miért épp rajta kísérleteznek.

Pedig a bolognai folyamat történetesen olyasvalami, ami a diáknak sem korlátozást, sem nehézséget nem jelent; kihívás elé legfeljebb a felsőoktatási intézményeket állítja. A lényeget tekintve a közoktatásbeli elhúzódó rendszerváltozás lezárásáról van szó. Az elmúlt másfél évtizedben az elitképzés helyét ténylegesen is átvette a tömegképzés, az egyetemekre és főiskolákra rázúduló embertömeg mégis az elitnek kitalált rendszerrel szembesült. Magyarán a felsőoktatást már régóta a kevésbé felkészült fiatalok is sikeresen ostromolják, az intézmények kénytelen-kelletlen fel is szippantják őket, de a képzés arra már alkalmatlan, hogy őket is hatékonyan oktassa. A bolognai rendszer ezeket a szakadékokat hivatott áthidalni. A középiskolát elhagyó fiatal a kiválasztott irányban előbb biztos alapokat szerez - ez a bachelor fokozat -, aztán egy speciálisabb területen elmélyíti tudását - így lesz master.

A diák a gyakorlatban ebből annyit érzékel, hogy példának okáért nem művészettörténet vagy média szakra felvételizik, hanem általános bölcsészetre, és egy szélesebb merítés után mélyedhet el a művészettörténetben vagy a médiatudományban. Ha még mindig érdekli. Az egyetemeknek persze nehezebb a dolguk: évtizedes rutinjaikat, a biztos tudással rendelkező kevesekre kitalált oktatási módszereiket kell átalakítaniuk, hogy a magyar felsőoktatás is csatlakozhassék egy átjárható, közös európai rendszerhez.

Mint minden fontos lépés megtételéhez, kétségkívül ehhez is nagy bátorság kell. Kényelmesebb volna még halogatni egy darabig a dolgot. Egy biztos: ha a bolognai rendszer bevezetése most elbukna, az rendkívüli presztízsveszteség lenne a jelenlegi oktatási kormányzat számára. A diákok is csak jó néhány év múlva ismernék fel, hogy elsősorban az ő érdekeik sérültek.