A totális kultúrháborúban csatasorba állítják a képregényeket és a mesekönyveket. Akkor miért épp a rajzfilmeket mentenék fel a katonai szolgálat alól? Az ártalmatlanul gügye Spongya Bob és a bárdolatlan South Park is megkapja a behívóját.

Spongya Bobot minden gyerek ismeri, akit nem tiltottak el a tévétől. A hasoncímű rajzfilmsorozat hőse kézen fogva jár Patrick barátjával, ráadásul a Sellőember és Kagylófiú című képzeletbeli sorozatot szokta nézni tengerfenéki otthonában.

Ez szemet szúrt egy konzervatív keresztény csoportnak. Utánajártak a dolognak, s kiderítették, hogy Nile Rodgers Spongya Bob figuráját is felhasználta a multikulturalizmust és a másság elfogadását propagáló klipjeiben.

A zenész azt nyilatkozta, hogy „nem az a baj, ha valakit idegesít mások életstílusa, de attól még tanúsíthatna irántuk tiszteletet”. Ügyvédje nem volt ennyire tisztelettudó. Azt javasolta, hogy a konzervatív kritikusok forduljanak orvoshoz.

Azok nem fogadták meg a jó tanácsot. Sőt, maguk is kedvet kaptak a rajzfilm műfajhoz. A konzervatív kultúrharcosok felkarolták a South Parkot – nem riadva vissza a sorozat trágárságától.

Brian C. Anderson, a Manhattan Institute munkatársa könyvnyi terjedelmű pamfletjével hatásos nevet is adott az irányzatnak: South Park konzervatívok. A könyv alcíme: Lázadás a liberális média egyoldalúsága ellen.

A szerző pirulás nélkül idézi a sorozatban elhangzó vaskos kifejezéseket, és lelkesedik a „trágár zsenialitásért”, amellyel a rajzfilmek gúnyt űznek „a gyűlöletbeszéd törvényekből és szexuális zaklatás elleni szabályzatokból, a liberális hírességekből és abortuszjogi szélsőségesekből”.

Úgy látszik, új gyermekvédelmi szűrőprogramokat kell majd kifejleszteni. Nem szabad minden programot elzárni az ártatlan kiskorúak elől csak azért, mert csúnya szavak fordulnak benne elő.

Spongya Bob