A civil szféra kettészakadhat: az egyik oldalon a nagy összegekkel rendelkező közalapítványok, közhasznú társaságok szűk köre, mely erősen kötődik - szerződéseken, támogatásokon keresztül - az államhoz, önkormányzatokhoz, vagy ezek intézményrendszeréhez, a másik oldalon pedig ott van a többség: az "alulról szerveződő" csoportosulások (egyesületek, magánalapítványok), melyek naponta megküzdenek az életben maradásukért, és létük rendkívüli mértékben függ vezetőik képességetől, kreativitásaitól.

Az NCA működésének első éve (a Magyar Államkincstár kezelőszervezetként való megjelenéséből és bürokratikus működéséből származó problémákon túl) azt mutatja, hogy ez a rendszer tovább erősítette a civil szektornak az államtól való függőségét s a szervezetek közötti egyenlőtlenségeket. Azáltal is, hogy az NCA hasonlóan más állami támogatásokhoz, elsősorban a közhasznú és kiemelten közhasznú szervezeteket részesíti előnyben. A "közhasznúsági törvény" megalkotásakor az volt az egyik cél, hogy a közhasznúsághoz kapcsolódó (adó)kedvezményrendszerrel világos, kiszámítható kereteket biztosítsanak a magán vagy vállalkozói adományozók számára, erősítsék a bizalmat a közhasznúságból adódó rendezett adminisztrációval, a nyilvánosságot megteremtő szervezeti renddel. A magán- és az üzleti szféra bizalmát azonban a közhasznúság intézménye nem erősítette a várt módon. A tőlük érkező adományok aránya nem nőtt. A közhasznúság inkább az állammal való kapcsolatban vált mindinkább meghatározóvá - különösen a pályázatok esetében.

A Kormány Civil Stratégiájának több mint kétharmada nem teljesült ugyan, de az MSZP jobb káderpolitikájából és a civil szervezeti szférába való mélyebb beágyazottságából következően jobban érzékeli a szektorból érkező igényeket és inkább képes azokat kormányzati politikájába beépíteni. Az e szervezetek fejlődését elősegítő jogszabályok és intézkedések (1 százalékos tv., közhasznú tv., NCA, önkéntes tv. stb.) kivétel nélkül a szocialista-liberális kormányoknak köszönhetők. Ez mindenképpen elismerésre méltó, természetesen az NCA létrehozása is, de az elismerés mellett hangsúlyozni kell, hogy ha elmarad a jogszabályok felülvizsgálata, a kormányzati támogatási rendszer átláthatóvá tétele és racionalizálása, az intézményi háttér újragondolása és megerősítése, akkor a tíz éve bebetonozott egyenlőtlenségek egyre csak tovább erősödnek. Miután az állami támogatás növekedésével párhuzamosan más bevételi források csökkennek, félő, hogy megkezdődött a civil szervezetek "államosítása", vagy egyfajta "politikai gyarmatosítása". És a kormányok iránti bizalmatlanságot bizony az NCA-ra vonatkozó mostani döntés tovább erősítette.

Áttörést jelentő intézkedéseket hozni különböző érdekek sérelme nélkül nem lehet. Az eddig megszületett törvények, intézkedések megteremtették a civil szektor működésének kereteit, azok gyökeres átalakítását már csak a jelenlegi "politikai közhangulat" sem teszi lehetővé. Most a struktúra aprólékos átalakítása lenne a cél. Időszerű újragondolni az állam szerepét, újra értelmezni az állami feladatok átvállalását a civil szervezetek részéről, s ezen az alapon átláthatóbbá tenni a finanszírozási rendszert s kiszélesíteni a normatív támogatások körét.

A szerző a Századvég Civil
Akadémia igazgatója