Ferge Zsuzsa - az Esély című folyóiratban nemrég megjelent - akadémiai székfoglalójában azt állítja, hogy Magyarországon nagy valószínűséggel az egyenlőtlenségek további növekedésével kell számolni.

Egyenlőtlen eséllyel, egyenlőtlen lehetőségekkel, szinte kiszámíthatóan egyenlőtlen kimenetellel választunk sorsot önmagunknak és gyermekeinknek. Ezért nem vagyunk egyformán autonóm, saját törvényeink szerint élő állampolgárok - idézi saját, 1989-ben tett megállapítását Ferge Zsuzsa, jelezve, hogy nem az utóbbi évek politikai divathullámát meglovagolva kezdett el foglalkozni a társadalmi egyenlőtlenségekkel. Akkori kijelentését a szociálpolitikus ma is érvényesnek tartja.

Ferge Zsuzsa székfoglalójában bírálja azokat az elméleteket, amelyek a jelentős egyenlőtlenségeket a rendszerváltás természetes velejáróinak tekintik.

A gazdasági növekedés, kivált a szegényebb országokban, az egyenlőtlenségek csökkentésének feltétele - hangsúlyozza nemzetközi kutatásokra hivatkozva Ferge Zsuzsa. Értelmetlennek tartja a "kis" vagy a "nagy" államról folyó vitát, hisz mindkettő működhet jól és pocsékul. Ami a túlzott egyenlőtlenségekből adódó feszültségeket illeti, ma nem éhséglázadások vagy a szegények forradalmai fenyegetnek. A mély szegénységben élőknek nincs elég erejük a szervezkedéshez és a közös megmozdulásokhoz. A tehetetlenség azonban sokféle más, inkább egyéni kitörési kísérletet, erőszakot, káoszt szülhet. Latin-Amerikában például - ahol kiugróan nagyok a jövedelmi különbségek - a demokrácia azért van veszélyben, mert az embereket jobban izgatja a nyomor, a mindennapi erőszak és a biztonság hiánya, mint a kormányzás, az államforma vagy a demokratikus részvétel.

A növekvő egyenlőtlenségek tehát számos ponton gyöngítik a politikai demokráciát - állapítja meg Ferge Zsuzsa. Magyarországon is kimutatható, hogy a magasabb jövedelmű és iskolázottabb csoportok felé haladva növekszik azoknak a száma, akik a szabadságot többre értékelik a biztonságnál, és csökken azok aránya, akik a biztonságot a szabadságnál is fontosabbnak tartják. A szegény és kilátástalan helyzetű rétegek viszont egészen máshogy érzik, számukra a biztonságvesztés nyomasztóbb, mint a szabadság értéke.

A szegényedés halálig tartó végtelen folyamat - jellemzi a hazai állapotokat Ferge Zsuzsa, aki arra hívja fel a figyelmet, hogy pszichológiai tényezők is hatnak az egyenlőtlenségekre. A társadalmi ideológiák egyre erőszakosabban sugallják, hogy az emberek többnyire önhibájukból képtelenek boldogulni: mert nem elég előrelátók, kitartók és kockázatvállalók.

A szociálpolitikus az egyenlőtlenségek növekedését világtendenciának tartja, de úgy véli, ezzel a folyamattal szemben Magyarországon a szokásosnál is kisebbnek mutatkozott az ellenállás. Az egymást váltó kormányok nem néztek szembe sem az okokkal, sem a következményekkel. Pedig - figyelmeztet Ferge Zsuzsa - a magyar társadalom legsúlyosabb problémája az egyenlőtlenségek minden területet átfogó, parttalan, messze nem eléggé felismert és eddig nem kezelt növekedése.