E felhívás megszívlelendő, de nem csekély öniróniára utal. Előtte ugyanis a politikai fanatikusok harcosságával és kizárólagosságigényével leckézteti és veszi semmibe Ferge Zsuzsát és "köreit" meg úgy általában a "szakmát", megkérdőjelezve tudásunkat és vitaképességünket. A szakmaiságot e szerint ő jeleníti meg, ezért üdvözlendő lenne, ha egy szakmai fórumon elénk tárná a politikai és ideológiai felhangoktól a lehetőség mértékéig megtisztított szakmai véleményét a magyar családpolitikáról. A Népszabadságban nem ezt teszi, ezért itt csak néhány tényszerűnek látszó állításával foglalkozom.

1. ..."összességében a gyermekes családoknak juttatott források e ciklus alatt (1998-2002) mintegy megkétszereződtek".

Nominál értéken és 2002 végéig számolva valóban, de ez az emelkedés egyrészt reálértékben csupán 40 százalék, másrészt részben már a Medgyessy-kormány érdeme, mely 20 százalékkal megemelte a családi pótlékot, s 2002 augusztusában bevezette a 13. havi családi pótlékot. A részletek jól mutatják, kiknek kedvezett, s kiknek nem az Orbán-kormány. 1998 májusa és 2002 májusa között a növekményből 90 milliárd Ft jutott adókedvezményre, közel 40 milliárd Ft az ismételten bevezetett gyedre, tehát a középosztályt célzó ellátásokra, 15 milliárd a mindenkinek járó családi pótlékra (ami ezen ellátás reálértékének csökkentését jelentette), ugyancsak 15 milliárd Ft a szegények segélyének növelésére (ez kismértékben reálérték-növekedést is jelentett) és 10 milliárd az egyéb ellátásokra. Sokatmondó, ahogyan mindennek következtében a családtámogatások szerkezete módosult.

2. "Azok ugyanis, akik alacsony jövedelmük miatt gyermekek utáni adókedvezményben nem részesülhettek, viszont rendszeres gyermekvédelmi támogatásban igen, gyermekenként évi közel 12 ezer Ft-tal kevesebb támogatáshoz juthatnak, mint a jelenlegi rendszerben" - írja Lakner a 100 lépés keretében bevezetett új ellátással kapcsolatban.

Osztottam, szoroztam, de nem látom a 12 ezer Ft-ot. Tény, hogy ha a források nem bővülnek, akkor egy ellátórendszer átalakításának vesztesei is vannak. A tervezett változás a kétgyerekes, eddig segélyezett családokat érinti kedvezőtlenül, ők jövőre havi 200-250 Ft-tal kapnak kevesebbet, ha nem marad meg a 13. havi családi pótlék. Pótlólagos források nélkül az Orbán-kormány idején megalapozott negatív újraelosztás nem túl sok módon korrigálható. A 100 lépésben körvonalazódó reform a legrosszabb helyzetű családok kiemelt támogatására nem nyújt lehetőséget (l. Ferge Zsuzsa két Népszabadság-beli cikkét, május 23., június 17.), de a jelenleginél igazságosabb újraelosztást biztosít, garantálja az ellátáshoz való egységes, egyszerű, humánus hozzájutást és azt, hogy a támogatás értéke ne az épp hatalmon lévő kormány szegényekkel kapcsolatos fölfogásától függjön. Olyan ellátás jön létre, mely jelenlegi formájában még nem, de megfelelő fejlesztéssel - elsősorban a magasabb szegénységi kockázatú csoportok (a kisgyerekesek, sokgyerekesek, egyszülős háztartások) kiemelt támogatásával - nagy szerepet játszhat a gyermekszegénység megelőzésében és csökkentésében.

3. "A valóság ... az, hogy a rendszeres gyermekvédelmi támogatás valamennyi mintaadónak számító országban ismert eljárás." Valóban, de azt is tudják mindenütt, hogy a segélyek igénybevétele soha nem közelíti meg az univerzális ellátásokét. Bár ezt az ellátást nálunk több mint 600 ezer gyerek veszi igénybe, a jogosultak 20-30 százaléka valamilyen okból kimarad belőle. Ők tehát most semmi másban nem részesülnek, csak - az európai összehasonlításban igen alacsony - családi pótlékban. Fontos szakmai kérdés, mennyiben lehet segélyszerű ellátással orvosolni azt a helyzetet, hogy Magyarországon minden harmadik-negyedik gyermek olyan családban él, melyben az egy főre eső jövedelem a nyugdíjminimum alatt van.

4. "A gyermekek utáni adókedvezmény annak elismerése, hogy a gyermekvállalással a család társadalmi többletteljesítményt nyújt."

A gyermekvállalás dotálásának számos eszköze létezik a szociálpolitikában. Az adókedvezmény ezek közül egy, az európai szociálpolitikában erősen vitatott megoldás. Az elmúlt években az Egyesült Királyság volt a legsikeresebb a gyermekszegénység csökkentésében. Ott az adókedvezmény minden gyermekes háztartásra egyaránt kiterjed, a jövedelem növekedésével párhuzamosan csökken, s egy meghatározott jövedelemszint felett megszűnő támogatást biztosít.