A probléma az, hogy késnek a pénzek, ezáltal ellehetetlenül sok civil szervezet, amelyek a működésre egy éve kaptak támogatást, így tavaszra "kivéreztek". Ezért nem emlegetném a 6,1 milliárdos támogatást, hisz az a szektor negyven százalékát segíti - arányaiban túlzóan. Jellemző, hogy sok szervezet nem pályázott, a kisebb szervezetek a rövid határidővel és a bonyolult pályázati kiírással nem voltak képesek megbirkózni. Igaz, hogy néhány szervezet az NCA által 4-500 ezer forintos támogatáshoz jutott, miközben országos szervezetek csupán százezret kaptak. Helyes, hogy a kis szervezetek előtt kinyílt a pályázati lehetőség, ám az országos szervezetek helyi támogatása évek óta megszűnt. Akkor is, ha a program az adott településre irányult.

Dr. Bíró "a hagyományos, központosított civil szerveződések egyik prominens képviselőjeként" említett, ezért kijelentem: "hagyományosnak" a rászorulók érdekeit védő, civil kurázsival bíró szervezeteket tekintem. "Központosítottak" sem vagyunk, hanem a demokratikusan működő tagszövetségek koordináló szervezete, az alulról kezdeményezett ügyek (most például a tagszervezetek elszegényedése elleni fellépés) támogatói. Tapasztaljuk: utálnak érte bennünket...

Az "NCA elleni kirohanás", és a "nagy összegű, egyedi támogatás" emlegetése nem illik a civil világba. Egyrészt az NCA lelkes híve voltam, és maradtam. Igaz, a kialakult rendszert sokat bíráltam, mindazokért, akik nem tudják érdekeiket kellően képviselni. Az alelnök úr mindenkit megnyugtat, hogy "jogszabályi határidőt a kollégiumok nem sértettek", és a "döntések meghozatala rendben zajlik". Én nem hiszem, hogy ugyanígy ítéli meg az a szervezet, amelyik tavaly kimaradt, vagy minimumot kapott! Vannak erkölcsi "határidők" is, és az ezer sebből vérző civileknek nem hivatkozásra, hanem szolidaritásra, egyenlő mércére van szüksége.

A jelenlegi kormánykoalíció "a civil szektorban kialakult struktúrák" megerősítését ígérte, ezzel szemben az NCA gyakorlata az ígéretekkel ellentétesen alakult. Ezt a társadalmi tömörülések (együtt és külön-külön) elmondták az összes illetékesnek. Nem önmagukért, hanem az általuk képviselt több ezer szervezetért és azokért, akiket senki nem képvisel.

A szerző a Társadalmi Konföderáció
elnöke