De nem az, sajnos.

Nagyra becsülöm a Nemzetközi Páneurópai Unió elnökét, és azt tartom, hogy a magyar történelemben kalapos királyként emlegetett II. József óta nem volt olyan tisztességes és következetes feje a Habsburg-családnak, mint amilyen dr. Habsburg Ottó. Mindazonáltal feltettem magamnak a kérdést: miért engedélyezte, hogy neki, a személyi kultuszt tűrő és elváró politikusok (Hitler, Mussolini, Sztálin stb.) ellenfelének még életében szobrot állítsanak? Méghozzá olyan környezetben, ami meglehetősen távol esik tevékenységi körétől, hiszen ő nem természettudós, mint az általa bizonyára nagyra becsült Teller Ede, Wigner Jenő, Kármán Tódor, Neumann János és Szilárd Leó voltak. Furcsán fog hatni az egzakt tudományok művelőinek szobrai között a politikus-politológus szobra. Egy magyarázatom van hozzájárulására: ismeretes, hogy csak végső esetekben, létfontosságú politikai és erkölcsi kérdésekben hajthatatlan, egyébként senkit sem akar visszautasítással megbántani. Tapintatlanság volt az erőmű vezetősége részéről a hozzájárulását kérni és az avatásra meghívni.

A tudósítás finoman ironikus hangneme és a szellemes cím tetszetős. De nem tetszik az, hogy említés történt az idős ember raccsolásáról. A raccsolás beszédhiba, amivel én nemcsak arisztokratáknál, mint például Károlyi Mihály, hanem proletároknál is találkoztam már. Furcsállom továbbá, hogy a dr. Habsburg Ottót köszöntő vállalatigazgató őexcellenciájának (a rend kedvéért a szó leírásakor "c" is van benne) titulálta. Az utolsó magyar trónörökös esetében sokkal helyesebb lett volna az általa - szívesen - elfogadott elnök úr megszólítás, hiszen ő a Nemzetközi Páneurópai Unió elnöke. Ezt a tisztséget nem örökölte, hanem kiérdemelte.

DR. DEL MEDICO IMRE

Budapest