Remélhetőleg a verespataki, nagybányai ciános aranybányák és színültig töltött zagytározóik, a medgyesi koromgyár, vízfolyásokon leúszó pillepalackok milliói. A tapasztalatok alapján azonban más is eltűnhet.

Többek között a Kárpátok vidékének esztétikailag is sokszor megkapó, növény- és állatfajokban gazdag és jellegzetes tájai. Az egyszerű, évszázados, holland szemmel biotermelésnek tűnő, valójában küzdelmes földhasználat. A külterjes legeltető állattartás, a legeltető rétgazdálkodás, az egyszerű szántó-vető földművelés, az erdős tájképet megtartó erdőgazdálkodás komoly változásokat szenvedhet a közeljövőben. Az EU-tól idegen ez a romániai termelés.

A Kárpátok karéjában több mint ötmillió hektáron több mint tízmillió növényevő háziállat (ló, szarvasmarha, bivaly, juh) tartása és tenyésztése élő gyakorlat. Ez az állattartás fenntartható, és gazdagítja Európát. Akkor mi a gond?

Az EU-ban ismeretlen a romániai "sztenderdek", módszerek szerinti külterjes állattartás, holott ennek komoly gazdasági jelentősége van, családok milliói részben ebből élnek. Elhagyva a korábbi erős hagyományokat, igazi újak megteremtése nélkül először a családok, majd a nemzedékek csúsznak szét, ezt követi a falu közösségének szétbomlása, ami már komoly társadalmi bizonytalanságot és instabilitást okoz. Románia vidéki lakossága, legyen mezőségi vagy székelyföldi magyar, bihari és gyalui móc (az egyik legrégebbi román törzs), hunyadi csobán, bánáti vályogvető cigány, tud bánni földel, állattal, erdővel egyaránt. Ezek az emberek olyan gazdálkodási módokat ismernek, amelyek a földrajzi és ökológiai adottságokhoz igazodnak. Igaz, ezek a gazdálkodási módok - szénakészítés, bivalytenyésztés, ökörtartás, juhfejés és túrókészítés, vályogvetés - nem szerepelnek a brüsszeli szabványok sorában, ha pedig nem szerepelnek, meg kell őket szüntetni. Hacsak a móc ökörtartó vagy a székely szénakészítő nem rendelkezik olyan érdekérvényesítő képességgel, hogy az ő gazdálkodási módjához igazítsák az EU-szabályzókat.

A legutóbbi EU-bővítések során láttuk: a svéd bagórágók vagy a máltai énekesmadár-fogyasztók rendelkeztek érdekeik érvényesítésének eszközével, amikor sajátosságaik megtartásához mentességet szereztek. Az erdélyi tájak az EU-csatlakozás és a gazdálkodási hagyományok elvesztése nyomán sokkal radikálisabb átalakuláson fognak átesni, mint a magyarországi tájak, és ez az átalakulás komoly értékvesztést fog eredményezni. Ezért kell segíteni nekünk is agrár-környezetvédelmi programmal, érdekképviselet erősítésével a mezőségieknek, székelyeknek és a mócoknak.

igazgató, WWF Magyarország