- Az ott Selye János a képen?

- Nem, a volt főnököm, de tényleg hasonlítanak. Miért?

- Selye illene ide. Ő mondta, hogy a stressz az élet sója.

- Azért ez ennél bonyolultabb.

- Rögtön gondoltam.

- Az akut stressz ugyanis tényleg hasznos, mert nem hagyja elpuhulni a személyiséget. A krónikus stresszel már más a helyzet: ahogy egy állat beledöglene abba, ha állandó áramütések érnék, úgy egy embert is kikészíthet mondjuk a rossz munkahelyi légkör.

- Ezt tapasztalatból mondja?

- Szerencsére nem. Mindig jó társaságban dolgoztam, és ha voltak is főnökeim, kijöttem velük. Azt például, akit az előbb összekevert Selyével, Juhász Pálnak hívták, és nagyszerű koponya volt. Ő írt először a tsz-neurózisról.

- Az micsoda?

- Az erőszakos téeszesítés következménye. Juhász egy kis szabolcsi település, Csengersima lakosait vizsgálta, ahol korábban nem volt se alkoholista, se neurotikus. Az életforma-változás hatására aztán sokan inni kezdtek, és minden harmadik ember szorongásos tünetekre panaszkodott. Végül egy svéd lapban jelenhetett meg a tanulmány.

- Miért éppen ott?

- Mert akkoriban ezekről a dolgokról nem volt szerencsés beszélni Magyarországon. A Péti Nitrogénművekről készített tanulmányomat például azért nem engedték közölni hajdan, mert megírtam, hogy az ott dolgozóknak rettenetes az egészségi állapotuk.

- A magyar munkahelyek streszszesebbek, mint a külföldiek?

- Az egész kelet-európai régió tele van neurotikus emberekkel, és ezt csak felerősítette a rendszerváltozás utáni bizonytalanság. Most ott tartunk, hogy majdnem minden második ember panaszkodik a stressz miatt, és a magyar munkavállalók tizenöt százalékának súlyos depressziós tünetei vannak.

- Az szép. De mi okozza a stresszt?

- A hatalmával visszaélő főnöktől a túlhajszoltságig bármi. Néha a képességek kihasználatlansága vagy egy pontatlan munkaköri leírás. Nyugat-Európában például sokan az önállóság hiányát is az okok közé sorolják, de mondok egy érdekesebbet: a munkahely demokratizmusának foka alapvetően befolyásolja a dolgozók egészségi állapotát.

- Komolyan mondja?

- Persze: még a hetvenes években készítettünk egy vizsgálatot három tatabányai aknában. Az egyikben elit brigád dolgozott, amelynek tagjai beleszólhattak a termelésbe. A másikban bürokratikus módon volt megszervezve a munka, olyanynyira, hogy még szégyentábla is létezett, a harmadikban pedig a "lassez faire" elve alapján szinte mindenki azt csinált, amit akart.

- És?

- Az első csoportban volt messze a legalacsonyabb a pszichés betegségre vagy magas vérnyomásra panaszkodók száma. Egyébként különös, de azok szerettek leginkább a bürokratikusan szervezett aknán dolgozni, akik lakótelepen éltek. Nekik katasztrofális volt az egészségi állapotuk.

- Tényleg: miféle betegségeket idéz elő a stressz?

- Depressziót, gyomorfekélyt, magas vérnyomást, szívbetegségeket, alvászavart, esetenként öngyilkossághoz is vezethet. Hallottam például olyan kutatóról, aki az elbocsátásakor nyakon szúrta magát az intézetben.

- Ez durva.

- Szerencsére ritkán fordul elő. A korai halálozás mellesleg nagyon szorosan kapcsolódik a munkahelyi stresszhez. Nemrég a MÁV-nál épp azért rendeztek a szakszervezetek egy konferenciát, mert egyre emelkedik a vasutasok nem munkahelyi balesethez köthető korai, 65 év alatti halálozási mutatója.

- Vannak kevésbé stresszes munkahelyek is?

- Mostanában készítettünk egy reprezentatív felmérést, amelynek elég érdekes eredménye lett: kiderült például, hogy a nők közül az oktatásban dolgozók, a férfiak közül pedig az egészségügyiek panaszkodnak legkevesebbet a munkahelyükre. Meglepő, hogy a vállalkozók is viszonylag jónak tartják a helyzetüket.

- Mit lehet egyébként a stressz ellen tenni?

- Az Európai Unió olyan direktívát adott ki, amelyben egyebek mellett a vezetők feladatának tekinti az egészséges munkahelyi légkör megteremtését. Ez persze mindenkinek érdeke: egy elemzés kimutatta, hogy a korábbi tizenöt tagállam évente mintegy húszmilliárd eurót veszít a stressznek köszönhető munkahelyi hiányzások vagy gyengébb teljesítmények miatt.

- Japánban biztos nincs ilyen.

- Ne higgye. Az már ott is egyre kevésbé működik, hogy az ember egész életében ugyanazon a munkahelyen dolgozik. Talán épp a tradíciók miatt a japán férfiak nagyon nehezen élik meg az elbocsátást. Néha öngyilkosok lesznek, vagy szó szerint elbujdosnak. Ahogy az Egyesült Államokban rengeteg a csellengő gyerek, úgy Japán tele van ilyen szökevény férfiakkal.

- Szóval nem jó sehol.

- Azért vannak biztató próbálkozások is. Európában egyre népszerűbbek az egészségpénztárak, amelyek tagjaik mentális egészségének megőrzésére szerveződtek. A német "krankenkasse" például az idősebb, reumás fájdalmaktól szenvedő dolgozók kanári-szigeteki útját is támogatja.

- Valahogy nincs előttem, amint az ózdi charterjárat elindul Tenerifére.

- Nálunk ez egyelőre nem is így működik. Mostanában inkább a stresszkezeléssel kapcsolatos programokra van pénz. Ezekre sokan jelentkeznek, mert úgy gondolják, nekik is segít, ha megpróbálnak megbirkózni vele, és egyfajta jó pont a munkáltató szemében is.

- És így van?

- Bizonyos értelemben igen. A legnagyobb cégek például támogatják az efféle programokat.

- Mert rendesek?

- A tőkés soha nem jótékonysági intézmény. Aki jobban dolgozik, az több profitot termel.

A tanárnõk és az egészségügyben dolgozó férfiak panaszkodnak legkevesebbet