De fontosabb ennél, hogy gyermekük nem egyes embereknek van, hanem pároknak, s pontosan kimutatták, hogy a házaspároknak másfélszer annyi, mint az élettársi vagy alkalmi közösségben élőknek, akár tehetősebbek, akár szegényebbek. Nesze neked, gazdasági érvelés!

A népesség reprodukciója hallatlanul szövevényes üzem. A feledhetetlen Andorka Rudolf 1987-ben egész monográfiát szentelt e kérdéskörnek, melyben kizárta, hogy az ún. "népesedéspolitikai" intézkedéseknek azonnali és tartós hatásuk lehetne a gyermekszámra. Érzékeny fejezetben foglalkozott viszont a házasságkötések időpontjának, a házasságok tartósságának, a válásoknak, az újraházasodásoknak a gyermekszámra tett, nagyon is közvetlen hatásával. A mai tipikus, magyar, szülőképes korú nő, ha legalább két gyermeket szül, azokat többnyire két kapcsolatból szüli, melyek közül legfeljebb az egyik (rövid életű) házasság. Sajnos még tipikusabb kezd lenni, hogy két kapcsolatból sem lesz egynél több gyerek. A három vagy négy gyereket szülő nők többségét viszont a nélkülözőbb rétegekben majdnem mindig házas együttélésben találjuk. A családtámogatási rendszernek épp e közegben van a legtöbb keresnivalója.

Leszűrhető, hogy gyakorlatilag semmi más lényegeset nem kellene tenni a magyar népesség reprodukciójának érdekében, mint megerősíteni a házasság intézményének vonzerejét, népszerűségét minden rétegben, minden jövedelmi kategóriában. Ez ingyenes családjogi törvénymódosításokkal is kivihető lenne. Például egalitáriussá lehetne tenni a válások gyermekelhelyezési jogkövetkezményeit, ami azután visszasugározna a házasság intézményére: kevésbé taszítaná el a párokat a ma felettébb kockázatos, végül gyermekvesztéssel is fenyegető házasságkötéstől, és egy-egy további házasságkötéstől is kevésbé tántorítaná el őket.

De más baj is van a monokauzális gazdasági érveléssel. Kollégám azért pártolja a gyermekszületések fokozott állami pénzbeli javadalmazását, mert a születendő gyermekek adózókként többszörösen visszaszolgáltatják majd ezt az állami "befektetést". Sántít ez a logika, mert a dolgok mai állása szerint az így előcsalogatott gyermekek jelentős része munkanélkülivé, segélyen élő állampolgárrá válik. Ki lesz, aki adózzon, nyugdíjjárulékot fizessen? Úgy vélem, a megszületett állampolgárok majdani megfelelő közteherviselését nem népszaporulati prémiumokkal, hanem esélyegyenlőségi, oktatási, egészségügyi, munkavállalási stb. könnyítésekkel lehetne garantálni. A legjobb garancia azonban az egalitárius, fel nem bomló vagy másodjára is megkötött házasság.

A szerző szociológus