A dumci-dumci bajnok
- Autóhifiben győztem - meséli. - Sokan csak a dumci-dumcit látják benne, én azonban technikai sportnak tartom.
De ne szaladjunk ennyire előre. Kezdjük ott, hogy Mészáros György otthonról hozta a technika szeretetét. Édesapja fejlesztőmérnök volt, akinek nevéhez olyan találmányok fűződtek hajdan, mint az automata kézszárító, a tirisztoros fényerő-szabályozó, vagy az elektronikus pincér, mely egy asztalba vágott képernyőn jelenítette meg az étlapot. A későbbi Európa-bajnok Műegyetemet végzett, képmérnök lett a televíziónál, végül egy hifiboltot nyitott. Mindig érdekelte a zene: első magnója egy szalagos Mambo típusú készülék volt, melyet egy MK 28-as követett, majd egy Nyugat-Németországból behozott Nakamichi. Akkoriban leginkább Pink Floydot hallgatott, az együttes Fal című albumát például másfél évig szinte naponta lejátszotta, ám ettől eltekintve kevés jelét adta bármiféle megszállottságnak.
- Egyszer aztán megmutattak nekem egy Nissan kisbuszt, melyet az első magyar hangminőség-versenyre készítettek fel - mondja. - Soha nem hittem volna, hogy lehet autóban is jó hangzást csinálni.
Az a pillanat változtatta meg az életét. Fúrni, faragni, és főleg forrasztani kezdett, közben pedig olyan érzése volt, mintha ár ellen úszna. Az autó ugyanis a legalkalmatlanabb helynek tűnt a zenehallgatásra: minden rezonál rajta, a hangszórók nem úgy állnak, ahogy kellene, ráadásul nem is középen ül benne az ember. Innen szép nyerni, gondolta Mészáros György, aki közben a szervezésbe is belevetette magát. Négy éve megalakította a Magyar Autó Hifi Szövetséget, mely tagja lett a harminckét tagú európai szervezetnek. Ne nevessünk: nemzeti autóhifi-szövetsége már Kínának és Malajziának is van, az amerikaiak pedig egy hetvenoldalas szabálykönyvben foglalták össze a versenyzés feltételeit.
- A bírák nemcsak a spektrális egyensúlyt és a frekvenciatartományokat figyelik, de értékelik a megjelenést is - magyarázza a magyar hifista. - Az egyik orosz versenyző, Dimitrij például egy Mini Coopert alakított át tengeralattjáróvá: páncéllemezeket festett a karosszériára, belülre hajófogantyúkat, meg óriási gombokat szerelt, és még a műszerfalat is meghosszabbította tíz centivel a hangzás kedvéért.
Ehhez képest szolidnak mondható autóval nyert Európa-bajnokságot Mészáros György. Renault Megane-ját a retro jegyében készítette fel a versenyre: 60-as évekből származó kondenzátorokat szerelt be, a bőrüléseket pedig kézzel varratta. Három évébe telt, mire elkészült az egésszel. A sikernek egyetlen árnyoldala volt csupán, melyet egyik éjjel a Hortobágyon tapasztalt meg. Defektet kapott az országúton, és amikor felnyitotta a csomagtartót, döbbent csak rá, hogy hiába: még a pótkerék helyét is beépítette.
- Ott álltam a sötétben - emlékszik vissza. - Kínomban mi mást csinálhattam volna, zenét hallgattam, amíg meg nem érkezett Debrecenből a segítség.
Mészáros György mostanában a jazz-rock-ot kedveli, Doc Powell és a Four Play felvételeit, vagy éppen Tsuyoshi Yamamotót, aki elmondása szerint úgy szólal meg az autóban, mintha az anyósülésen zongorázna. Egyformán telnek egyébként a napjai: napközben másoknak épít hifit, szabad idejében magának. A Renault-t már eladta, egy Opel Vectrát vett helyette, természetesen a kombi változatból, hogy minél több helyük legyen a hangszóróknak. Egy hónap múlva Soltvadkerten lesz magyar bajnoki selejtező, fél év múlva nemzetközi versenyt rendeznek, de ő már elkezdte a felkészülést.
Megeshet tehát, hogy nemsokára feltűnik a forgalomban Mészáros György. Könnyen fel lehet majd ismerni: egy Vectrát vezet, a piros lámpánál fékez, majd csavar egyet az erősítő gombján, és behunyja a szemét.
Nem, nem zenét hallgat ilyenkor.
Edz.
