Egy-két pixel Goldoniról
Az ötlet nem túl eredeti, de ettől még működhet: adjunk fényképezőgépet néhány színész kezébe, akik aztán a próbákon kattintgatnak, mi pedig rácsodálkozhatunk a kulisszák mögötti különös, ismeretlen világra. Az egészben egyszerre van valami intimpistás és magasművészeti - ezt csinálja utánunk a Story magazin.
A Canon persze nem először vág hasonló vállalkozásba. Két éve világsztárokat kért fel a cég fotózni, akkor Nicole Kidman, David Coulthard, Paolo Coelho és Angelina Jolie is beszállt a dologba, majd akadt az egésznek egy magyar leágazása Bochkor Gáborral, Presser Gáborral és Pálffy Istvánnal. Zárójeles, ám nem teljesen elhanyagolható információ, hogy Pálffy összesen négy képet küldött vissza, valamennyit ugyanarról a művirágról, ami sok mindent érthetővé tesz az MTV műsorvezetőjével kapcsolatban.
Idén kissé kötöttebb feladatot kapott nyolc színész, Anger Zsolt, Csákányi Eszter, Fesztbaum Béla, Huszár Zsolt, Kováts Adél, Tóth Ildikó, Udvaros Dorottya és Végh Zsolt: saját próbáikon kellett fényképezniük. Ezt becsülettel meg is tették, hisz több mint ezer felvételt készítettek, melyekből a legjobb hatvanhármat állították ki a Merlin Színházban. Volt olyan művész, aki komplett sorozatot készített, más random üzemmódban dolgozott, akadt köztük tudatos és ösztönös, és így tovább. Csákányi Eszterről például kiderült, vonzódik a részletekhez. Legtöbb képén cipő, vagy zokni van, néha alsónemű, egy szem, vagy éppen egy feneket vakaró kéz. Egyedül Terhes Sándor látszik a maga valójában, akit Ödön von Horváth Kasimir és Karoline című művének próbáján kapott lencsevégre Csákányi: éppen egy padnak dől szomorúan, kezében esernyő, fején olyan arany papírsüveg, amilyen húsz évvel ezelőtt minden szilveszteri összejövetel elengedhetetlen tartozéka volt.
Udvaros Dorottya képei már szigorúbb szerkezetűek, látszik rajtuk valamiféle koncepció, a Goldoni A kávéház című darabját fényképező Fesztbaum Béla pedig felvételei egy részét számítógépen alakította tovább. Kováts Adél a portrékban erős, Végh Zsolt pedig egy elég macerásnak tűnő panoráma felvételt állított össze a Kaposvári Csiky Gergely Színház belsejéről. Hogy mindez közelebb hozza-e bárkihez a színházat? Egy cseppet sem. Kicsit olyan ez, mint amikor rendőrök rendeznek szavalóversenyt, vagy focisták énekelnek: semmi értelme, de fél percet megér a híradóban.
A Merlin után egyébként a képek országjáró körútra indulnak, mely ez esetben két állomást jelent: nyáron elviszik őket a Pécsi Országos Színházi Találkozóra, majd a kapolcsi Művészetek Völgyébe. Szeptemberben aztán árverésen értékesítik az aláírásokkal ellátott fotókat, a bevételt pedig az Ódry Árpád Színészotthonban lakó idős színészek támogatására fordítják.
A Canon meg köszöni, jól van.
