gy álló esztendeje tagja Magyarország az Európai Unió-nak, sok a fapados járat, utaznak az értelmiségiek. Ennek sok hasznát nem látjuk, megvilágító szó nyugati irányból nem érkezik magyar írástudótól - igaz, keletről még annyira se, hazánk meg az egész "magyar nyelvterület" pedig mintha elsüllyedt volna. Komoly szellemi értékű külhoni és itthoni útleírások a második világháború környékén születtek: összefoglalások a katasztrófa előtt: Napnyugati őrjárat, Doveri átkelés, Szerelmes földrajz, Érzelmes utazás, Világos pillanat, Sors és jelkép. Emlékeznek rájuk? Ismerik őket? A szerzők előérzete jó volt, a fasiszták halállal fenyegették őket, 1945 után meg négyük száműzetésbe kényszerült, egyiküket elhallgattatták, másikukat börtönbe vetették. Ők voltak - többek között - "az európaiak", ez akkor még jelentett valamit, hiszen az ellenség Európa és a Nyugat halálát hirdette. "Az európaiak" szerették Európát, a párizsi esőt, a barcelonai barikádot, az angyalföldi munkásotthont, a sussexi kertet, a nagyenyedi kollégiumot, mindazt, aminek vége lett 1939. szeptember 1-jén. Ça y est, cette fois - mondta Bálint Györgynek valaki a párizsi utcán, "ez most már az igazi", a fények ugyan már 1914 nyarán kialudtak Európában, s apró fölpislákolásuk nem sokáig tartott. Aztán ilyen könyvcímekre emlékezünk: Emberszag, Pincenapló, Alvilági játékok, Kis könyv haldoklásunk emlékére. Ezeket is európaiak írták a kilencszáznegyvenes évek közepén. Miután kijöttek a lágerból, följöttek az óvóhelyről.

"Európa" mindenféléket jelentett, angol rózsagyökérpipát, teásdobozt, zongoraszót, Thomas Mannt, "emancipált nőket" tweedkosztümben, selyemblúzban, félfátylas kalapban, mint Lauren Bacall, Ingrid Bergman; száműzött német tudósokat a Bibliothéque Nationale-ban, a keménykalapos, nyakkendős sztrájkolókat, az idegesen cigarettázó Trockijt egy filmhíradóban. Akik hatalmon voltak Európában, nem szerették a "dekadens" Európát. Európa ellenzéki jelszó volt. Ahogy az volt később a kelet-európai demokratikus ellenzék és a Szovjetuniótól elszakadni óhajtó "eurokommunista" pártok (emlékeznek rájuk?) számára is.

Ma "Európa" hatalmon van Európában. Az Európai Uniót rövidítve mindenütt "Európá"-nak nevezik Európában, kivéve Magyarországot, ahol - sokatmondóan - csak "az Unió"-nak. "Európát" sok európai kétségekkel szemléli ma Európában, olyanok is, akik ahhoz az ellenzéki típushoz tartoznak, amely típust valaha Európát gyűlölő európai diktátorok szoktak volt internálni vagy deportálni. Ám ma ők is fejcsóválva nézik "saját" uralmukat. Némelyek közülük - akik zavarban vannak tőle, hogy Európa-ellenes huhogók szeretnének most csatlakozni hozzájuk - az európai alkotmányszerződés elleni kampányt szervezik több nyugat-európai országban. Én velük értek egyet. Az európai alkotmányszerződés tönkreteszi azt az Európát, amelynek egyik legfontosabb alkotóeleme a munkásmozgalom volt. Törvénybe iktatja a legbrutálisabb neokonzervatív kapitalizmust. "A történelem Európában is véget ért" - mondják -, "további rendszerváltásokra nem reflektálunk, fölszólamlásokat az anyaölből való távozás után nem vehetünk figyelembe".

Az idei május elsején az igaz európaiaknak (szerény nézetem szerint) "Európa" ellen kell tüntetniük és tiltakozniuk, s ezt (nem Pesten) a demokratikus baloldal meg is fogja tenni. (Pestről csak Le Penék fognak látszani, bár ők május elsején józan megfontolásból otthon szoktak maradni.) Tavaly május elsején Magyarország és a többi másodosztályú új tagállam a demokratikus szocializmus régi kívánalmát immár hivatalosan is "Európával" helyettesítette. Ha ez így megy tovább, meg kell ünnepelnünk a munkanap meghosszabbítását.

A demokratikus szocializmus nem európai, hanem egyetemes dolog, mégis: mit látunk magunk előtt, amikor ezt a szókapcsolatot elménkbe idézzük? Kalapos férfiak és kalapos nők fekszenek és ülnek a majálison, mellettük piknikkosár, söröskorsók, s elöl két újonnan "fölszabadult" (tudják-e még, ez mit jelent?) segéd tartja a transzparenst, rajta: "Éljen a világmegváltó szocziáldemokráczia!"

Európaiak.

A mai európaiak semmit se tanultak - ez a szokás - abból, hogy az összetartás és szolidaritás hiánya tette lehetővé (a II. Internacionálé összeomlása miatt) az első világháborút, amelyből aztán minden szörny kikelt. A mai Európát az önzés és a kölcsönös gyanakvás, bizalmatlanság, utálat "köti össze". A kelet-európaiak az idegen tőke miatt, a nyugat-európaiak az idegen munkaerő miatt gyűlölködnek. A nyugat-európaiak szerint az olcsójános kelet-európaiak sztrájktörők, akik lenyomják a nyugat-európai béreket; alacsony adóikkal keletre vonzzák a nyugati tőkét. Ebben a nyugat-európaiaknak igazuk van. A kelet-európaiak koldulnak a nyugat-európaiaktól, s mint minden koldus, haragszanak azokra, akiktől kéregetnek. Az önző nyugatiak az agrárszubvencióikkal tönkreteszik a mezőgazdaságunkat, mondják a kelet-európaiak - és igazuk van. Nyugat- és kelet-európaiak egyaránt megvetik és gyűlölik a bevándorlókat, menekülteket, vendégmunkásokat. Magyarországon annak ellenére gyűlölik az áttelepülőket, hogy alig vannak nálunk ilyenek.

Magyarországon azt képzelik, hogy Európa közös nyelve az amerikai angol. Azt is képzelik, hogy el tudnak igazodni történelmünkben latin- és némettudás nélkül. De hiszen magyarul se tudnak már. Regények és filmek címében vannak nyelvtani és helyesírási hibák.

Magyarországon sokan azt hiszik, hogy a baloldal a nemzetközi kapitalizmus barátja - elvből. Valóban, a nemzetközi kapitalizmus "antinacionalista" híveit valamiért "balolda-linak" kezdték nevezni itt. Nem csoda, hiszen a minap lezajlott József Attila-centenáriumot avval töltöttük, hogy bebizonyítsuk: József Attila nem volt forradalmi szocialista. Semmi nem az, ami - bólogat nyájasan a magyar értelmiség, ha időt szakít némi elmélkedésre legfőbb foglalatossága, a pályázati űrlapok kitöltése közben.

Május elsejének hiányzik a tartalma. A világ dolgozóinak összefogása. Ez a kifejezés időszerűtlen, elavult, divatjamúlt. Mint a keménygallér és André Gide.

Drágán fogjuk ezt megfizetni.