A nemzetközi természetvédő szervezet szerint egyre többféle mérgező vegyületet lehet kimutatni a sarkköri környezetben, és a jelenség a helyi élővilágon kívül már a helyi lakosságot is fenyegeti.

A sarkvidék eddig csak a nukleáris hulladék végső nyughelyeként szerepelt a környezetszennyezéssel kapcsolatos hírekben, ezúttal azonban másról van szó: többek között olyan vegyi anyagokról is, amelyeket a fejlett világban már el is felejtettek. Ilyen például a DDT rovarirtó szer, amelyet a legtöbb országban betiltottak. A sarkvidéken ugyanakkor magasabb a DDT-koncentráció, mint bármelyik, a mérget korábban előállító államban. A veszélyes mérgek kétféleképpen kerülhetnek a hó és jég birodalmába. A legfőbb "felelősnek" a nagy óceáni szállítószalagnak nevezett áramlásrendszer északi áramlatai számítanak. A levegőbe, a talajba, illetve közvetlenül a felszíni vizekbe jutó szennyező anyagok az áramlatok segítségével jutnak el az északi végállomásra, ahol részben jégbe fagynak, a hideg pedig a vízben maradó alkotóelemek lebomlását is lelassítja. A felhalmozódó vegyi anyagok között legális szerek is előfordulnak, például néhány égésgátló adalékanyag, illetve teflonszármazék.

A másik módszerhez közvetlen emberi közreműködés is kell: a néptelen északi területeket megközelítő hajók előszeretettel szabadulnak meg hulladékszállítmányaiktól a tengeren, és szintén gyakran használják a hideg vizet az olajjal vagy vegyszerekkel szenynyezett raktér átmosására. Ezek a koncentrált szennyezések ugyancsak az áramlatok hátán jutnak el a fagyos zónába.

Az utóbbi két évtizedben folyamatosan végzett monitoringvizsgálatok tapasztalatai szerint egyre többféle mérgező vegyületet lehet kimutatni a sarkköri élővilágban, és a koncentráció is egyre magasabb. Ezek az anyagok befolyásolják az élőlények immunrendszerét, hormonháztartását és ivari működését, s a hatás aligha áll meg a halaknál, vízi madaraknál és bálnáknál - feltételezhető, hogy az ezeket elfogyasztó őslakosok szervezete is károsodik.