A nemzetközi természetvédő szervezet most megjelent tanulmánya szerint a fejlett országokban átlagosan 80, globálisan pedig 50 százalékkal kellene csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást, az egyezmény viszont legfeljebb ötszázalékos csökkenést eredményezhet.

Amennyiben a földi átlaghőmérséklet növekedése meghaladja a kettő Celsius-fokot, az beláthatatlan következményekkel járhat: a megáradó tengerek, a gyakoribb aszályok és a terjeszkedő sivatagok százmilliók életét veszélyeztethetik, s ennél is súlyosabb kockázat, hogy a felmelegedési folyamat visszafordíthatatlanná válhat. - Vége azoknak az időknek, amikor a vállalatok minden további nélkül eregethették a szén-dioxidot. Mostantól kezdve alapkövetelmény a szénről a tiszta energiára való átállás - állítja Jennifer Morgan, a WWF éghajlatváltozással foglalkozó programjának igazgatója. Szerinte a egész világgazdaságban változásokra van szükség azért, hogy elkerüljük az éghajlatváltozás legrosszabb hatásait. - A kiotói egyezményre kell építeni kell építeni és nem a felelőtlen, az egész klímaproblémát negligáló Bush-kormány álláspontjára - hangsúlyozta.

A földi élet megóvása érdekében a WWF-tanulmány kilencpontos javaslatot fogalmaz meg a fejlett országok kormányai számára, amelyet maradéktalanul meg kellene valósítani a kiotói egyezményben rögzített célok eléréséhez. A javaslatcsomag szerint ambiciózusabb kormányzati politikát kell folytatni a szén-dioxid-kibocsátás további csökkentésére;

- az energiaszektort gyorsabb szennyezéscsökkentésre kell szorítani;

- az EU-nak szigorítania kell a kibocsátáskereskedelem rendszerét, méghozzá a kibocsátási kvóták csökkentésével, illetve a tiszta energiák nagyobb mértékű támogatásával;

- a fejlődő nemzeteket támogatni kell a tiszta energiák használatában;

- minden országnak ki kell fejlesztenie megújuló energiaforrásait, illetve azok használatát, valamint hatékonyabbá kell tenniük energiafelhasználásukat;

- fokozott nyomást kell gyakorolni az Egyesült Államokra, illetve Ausztráliára, hogy csökkentsék szén-dioxid-kibocsátásukat, még akkor is, ha kormányaik kívül maradnak a kiotói egyezményen;

- a fejlett országoknak segíteniük kell a szegényebb államokat az éghajlatváltozás következményeinek kezelésében;

- minden kormánynak és nemzetközi szervezetnek törekednie kell arra, hogy a Föld átlaghőmérsékletének változása ne haladja meg két °C-ot az iparosodás előtti értékhez képest;

- a kiotói egyezmény résztvevőinek ki kell dolgozniuk a terveket a megállapodás 2012-es lejártát követő időszakra.