"Szúrja a szememet a vele szemben elkövetett masszív (tömeges) disznóság, amelynek az okai, indokai között keveredik a hatalmi harc, a szimpla bajkeverés és a nyájösztön. Ez utóbbi a legsúlyosabb. Olyasmikért gyalázzák és gúnyolják a budapesti főpolgármestert, amik másfél évtizedig a mai bírálók zömét csöppet se zavarták (és másoknál most se zavarják), de most, hogy most mindenki más is gyalázkodik és gúnyolódik, hát jó csatlakozni a főkolomposokhoz" - írja a Népszavában Tamás Gáspár Miklós.

A filozófus megjegyzi: továbbra is fenntartja, hogy Demszkyvel "nem vagyunk, nem leszünk és nem lehetünk politikai szövetségesek (bár valaha, nagyon régen azok voltunk), mert Demszky a kapitalizmus híve, én az ellensége vagyok, és ez "AZ" alapkérdés, minden csak ezután következik."

TGM igaztalannak minősíti a főpolgármesterrel szemben felhozott szokásos vádakat - kutyapiszok, rossz közlekedés, rossz levegőminőség - majd így ír: "S van még bűne más is - némelyek szemében. Mert élesen antifasisztának lenni, amikor ez még (enyhén szólva) nem volt többpárti divat, sőt, volt képe evvel együtt jó ideig fölöttébb népszerűnek maradni. Nem tagadta meg a múltját. Nem magasztalta Kádárt és rendszerét, amit előbb-utóbb itt majd mindenki megtesz, ha tetszeni akar."

"Ameddig csak nyílt ellenfelei támadták a jobboldalról, nem volt baj, az ilyen akciókra mindenki legyint - és nem vizsgálja, van-e a szemrehányásokban igazság. De most a ballib/szoclib médiákban indult meg a roham. Ami ebben a legfontosabb, az időzítés. A roham hosszú hónapokkal azelőtt indult meg, hogy 2004 nyarán Demszky elkövette volna híres szamárságait" - írja Tamás Gáspár Miklós. - "Demszkyt nem (nemcsak) a hibái miatt támadták, hanem a támadással (is) kényszerítették bele elhíresült hibái némelyikébe. Ha dacol, az a rossz, ha alázatosan elismeri vétkét, az a rossz. Sajtókampánnyal szemben nincs védekezés."

(forrás: Népszava)

Tamás Gáspár Miklós