Azt se szeretném, ha megnyernétek a 2006-ban esedékes országgyűlési és önkormányzati választásokat. Az se titok, hogy igen rossz véleménnyel voltam 1998 és 2002 közötti kormányzásodról.

Ugyanakkor azt hiszem, mégis felelősséggel tartozol mint az ellenzék vezetője. Nemcsak a választásokon fölmerülő nyers hatalmi kérdés számít, hanem a parlamenti ciklusok története is.

Annak ellenére, hogy a polgári demokrácia sok tekintetben illuzórikus - hiszen a hivatalos alkotmányos doktrína szép frázisaival szemben nyilvánvaló, hogy a nép többségét a parlamenti rendszer nem képviseli -, mégse lényegtelen, hogy ez a korlátozottan reprezentatív rendszer milyen minőségű. Ezért a minőségért persze a mindenkori országházi többség felel elsősorban - meg felelősek a médianyilvánosság befolyásos szereplői is -, de az ellenzék hivatása se kevésbé fontos.

Mivel sikerült elérned (hosszú és bonyolult harcok után), hogy magad vagy az ellenzék, a személyeden sok múlik. Az általad szívós munkával létrehozott, (majdnem teljesen) egységes ellenzéki pártszövetségben Orbán Viktornak nincs alternatívája. A jobboldalon számos tehetséges politikus található, de vezéregyéniség egy se. A magyarországi jobboldal veled azonos - amit én ugyan nem helyeslek, de ebbe nekem nincs beleszólásom, és már nem is fontos. Ez a néhány mondatod máris komoly zavart váltott ki, és elkezdődött táborodban az a kicsinyes veszekedés, amely Magyarországon eddig minden esetben megelőzte politikai mozgalmak fölbomlását.

Ennek az a következménye, hogy a jobboldali ellenzék észlelhető politikája mostanában tisztára negatív, sőt: többnyire a hivatalban lévő szocialista miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc kétségbeesett szidalmazásában merül ki. Ez ma a jobboldali publicisztika legfőbb mondanivalója is. (Ugyanilyen válságtünet volt korábban a balközép politika és sajtó gyűlölködő Orbán-mániája. A dolog ellenszenvességén és ürességén túl ez mindig jól jelzi, hogy a közvélemény kit tart fontosnak. Gyurcsány hivatalba lépéséig ez te voltál. Ez most megváltozott, és ebben te is hibás vagy.)

Gondjaid egyik fő oka az, hogy nem lehet összeegyeztetni "a nemzet atyjának" politika fölötti szerepét a polgári demokrácia versengő jellegével. Nem nyerheti meg a parlamenti küzdelmet az, aki megvetően hátat fordít az országházi vitáknak. Nem lehet győztes pártvezér az, aki a "polgári körök" parlamenten kívüli, diffúz, körvonaltalan mozgalmára és az utcai mozgósításra támaszkodik. Ugyanakkor az ilyen mozgalomnak se lehet sikeres vezetője az, aki - amikor más természetű érdekei úgy kívánják - elaltatja, majd cserbenhagyja ezt a mozgalmat, amely ma már megkülönböztethetetlen a marginális szélsőjobboldal szubkultúrájától. Végül nem tudtad eldönteni, hogy a polgári demokrácia keretein belül vagy kívül óhajtasz-e politizálni.

Ugyanilyen következetlenség mutatkozott meg tartalmi kérdésekben is. A kilencszázkilencvenes évek közepén a hagyományos jobboldal idősebb, vezető értelmisége és az új magyar burzsoázia jelentős része azért tekintett rád mint megmentőjére, mert remélte, hogy meg tudod újítani a keresztyén-nemzeti konzervativizmust. A végtermék eklektikusra sikerült. Egyrészt változatlanul átvetted a "Trianon" szóval jellemezhető hagyományos nacionalizmus frázisanyagát - holott valamikor tudtad, hogy ez reménytelenül elavult -, másrészt pedig a hagyományos klerikalizmus gesztuskincsét (protestáns létedre a katolikus változatát ráadásul), amely a mai Magyarországon igen népszerűtlen, s ami számodra igen fontos: a jobboldali szavazók között se népszerű. (Ez többszörösen beigazolódott, vitatni sem érdemes.)

Ami újat behoztál a jobboldali stratégiába - a korporatizmus és populizmus önmagukban nem kifogásolható elemeit -, az viszont a hagyományos keresztyén-nemzeti konzervativizmus hagyományával nem hozható össze. Ez utóbbi határozottan a magántulajdon szentségének alapján áll. Az idősebb és még mindig igen nagyhatású jobboldali értelmiség - a szovjet megszállás idején kialakított sztereotípiáinak megfelelően - még mindig Amerika-barát és Nyugat-barát. Ez ellentétben áll a fiatalabb menedzseri középosztály (ez a te föltétlen híved) "romantikus antikapitalizmusával", amelyre a félreértett antiglobalizmus is hatással van. Ez a fiatal középosztály nem magyar nacionalista, hanem etnicista, modern nyugati értelemben idegengyűlölő. Ezért maradt otthon a legutóbbi népszavazáskor. Mindössze 18 százalék szavazott instrukcióid szerint, pedig ennél jóval több híved van. Az "etnicizmus" és a "jóléti sovinizmus" keveréke - s ez a régi nacionalizmus mai (hosszú távon még sokkal veszélyesebb) utóda - közömbös a trianoni gyász- és fájdalomszindrómával szemben.
A hagyományos magyar nacionalizmus (amelyet még vissza fogunk kívánni) halott.

Azok a kisebbségi magyar szervezetek a határokon túl, amelyek tájékozatlanságukban a hagyományos nacionalizmust kérik számon a mai (xenofób, etnicista, jóléti soviniszta) Magyarországon, nem jó szövetségeseid, amikor elátkozzák - szerintem nem teljesen indokolatlanul - ezt a nemzetet, beleértve híveid jó felét. Minden "szabadkai nyilatkozat" jobboldali szavazatokba kerül. Te, aki "a modern politikát" (akármi is az) testesítetted meg hosszú ideig Kelet-Közép-Európában, a múlt oldalára kerültél. Ez önmagában nem baj, de a te fáradságosan kialakított politikai személyiségeddel nem fér össze. Ez csakugyan a vereség útja, aminek nem örülök, mert nem azért húzod a rövidebbet, amiért - szerintem - megérdemelnéd.

A populista politikába beilleszthető, de a keresztyén-nemzeti, konzervatív politikába nem illeszthető be az sem, hogy föladva szilárdnak tetsző antikommunizmusodat, Thürmer Gyulával és Szűrös Mátyással szövetkezel. Nagyon sokan - így például liberális hajlamú választók - azért szavaztak rád 1998-ban és 2002-ben, mert ők nemcsak a "kommunista" eszméket mint olyanokat ellenezték, hanem a bukott diktatúra állampártjának személyzetével sem óhajtottak közösködni. Azt kevesen tudták, hogy kormányodnak milyen sok vezető tagja volt az állampárt másodosztályú funkcionáriusa (ezek a nagyközönség számára ismeretlen emberek voltak korábban), úgyhogy ezt megúsztad. De ami a fiataloknak közömbös (nekik az, ami 1989 előtt történt, csak rossz vicc), az idősebbeknek - és Magyarországon ők vannak többségben - komoly tragédia, illetve az idősebbek másik, nem kisebb részének (amint erre te is rájöttél) a félfeudális nyomorból való kitörés, a biztonság, a művelődés korszaka volt. Nem kell hozzá nagy intelligencia, hogy rájöjj: antikommunistának lenni és Thürmerrel, Szűrössel együtt menetelni - ez nem megy. Meg hát ne is haragudj: nevetséges egy kissé.

"Antikapitalista" fordulatodat akár üdvözölhetném is, de sajnos nem tehetem. Ahhoz ez a fordulat túlságosan kétértelmű. Mivel ezúttal nem szemrehányásokat szeretnék tenni, csak szemügyre venni problémáidat, nem részletezem kormányod alapvetően neoliberális és hiperglobalista politikáját. De amióta ellenzékben vagytok, lett volna alkalmad megmutatni, hogy ez a politikai pálfordulásod őszinte. Ám a Fidesz-frakció - az SZDSZ és az MDF társaságában - csont nélkül leszavazta az árfolyamnyereség-adót, bár ezt állítólag te ellenezted. Ez pedig éppen az általad nem ügyetlenül bűnbaknak kinevezett spekulatív "pénztőke" érdekében történt. Bár az antikapitalizmus nem lehet szelektív. A tőkének az a része, amelyet szidalmazol - a banktőke és a külföldi tőke - nem választható el az ipari-kereskedelmi tőkétől (a biztosítási üzletről nem is szólva) és a hazai tőkétől, különösen a huszonegyedik század elején. A "karvalytőke" kipécézése végső soron azt jelenti, hogy a saját kapitalista szövetségeseidet biztonságba helyezed a bírálat elől. Másrészt meg nem te vagy az első, aki őszintétlen polgárellenességgel szerez szavazatokat és hatalmat. Ebbe a polgárság belenyugodnék, ha nem lennének egyéb potenciális szövetségesei. De vannak. S ehhöz még az a balszerencse is járul, hogy előző - konzervatív - fordulatod idején a "polgári" szót választottad irányzatod megnevezésére.

Azért természetesen nem veszítetted el a tehetségedet. A népszavazás eredményhirdetésének éjszakáján bejelentetted, hogy "sorvezetőd" ezentúl a "létbizonytalanság" lesz. Ez remekül kiválasztott jelszó. Hiszen ha "létbizonytalanság" helyett "szegénységet" mondtál volna, ez a fiatal polgárságnak nem lett volna szimpatikus, hiszen a szegénység enyhítése emennek nem érdeke, mégis homályosan "szociális"-nak tetszhetett, amit meghirdettél. A középosztálynak rengeteg gondja, félelme van, a "létbizonytalanság" nem osztályfüggő. Lehet folytatni a polgári politikát szociális árnyalattal, enyhíteni lehet a pályakezdők (értsd: a kezdő vállalkozók, menedzserek, értelmiségiek, tisztviselők) gondjait "szociálisan", ám tekintet nélkül az underclass "mélyszegénységére", a "roncstársadalomra" (Bogár László), amely a jobboldal "baloldala" szerint úgyis reménytelen, menthetetlen. Ám a "létbizonytalanság" a polgári önzésre és a proletár keserűségre egyformán rezonál - a szavazófülkében.

Nem a fordulataidat kifogásolom - mindannyian változtunk az elmúlt tizenhét esztendőben, te jobbra mentél, én balra -, csak azt akarom megérteni, hogy miért gondolod: föl kell adnod, hogy faképnél kell hagynod azt a potenciálisan hatalmas politikai tábort, amelyet annyi vesződséggel létrehoztál. De ez a jobboldal belső ügye, amibe nem illik beleártakoznom az elkerülhetetlen mértéken túl.

Azokat a bírálatokat sem óhajtom megismételni, amelyekben bőven volt részed tőlem és másoktól.

Megállapíthatom, hogy eddig végül is visszariadtál a magyarországi polgári demokrácia megdöntésétől. 2002 tavaszán a kezedben volt a forradalmi (ellenforradalmi?) eszköz, és nem használtad. Köszönjük. Akármilyen ócska vacak ez a rendszer, a tekintélyelvű alternatíva pokoli lett volna, és ma már nyilván nem volna lap, amelyben levelezhetnék veled. (Tájékozatlan olvasók kedvéért leszögezem, hogy a nyilvános levél csak irodalmi konvenció, nem kell rá válaszolni.)

Akármi is az álláspontod a népképviseleti kormányzással szemben, a mai szereped benne majdnem olyan fontos, mint a kormányfőé. Úgy vélem, kedves Viktor, hogy nem látod el a munkádat, amellyel a választóid megbíztak. Teljesen tűrhetetlen állapot az, hogy bojkottálod a parlament üléseit. Nincs olyan parlamenti szisztéma a kontinensen, amelyben ez előfordulhat, és nem véletlenül. Nem illik megvetni azt a politikai módszert, amelynek jóvoltából te (ma is) hazánk egyik vezetője vagy. Ha azt akarod sugallni, hogy az Országgyűlés nem számít, akkor indíts (ellen)forradalmi mozgalmat a parlamentarizmus fölváltására valami szebbel, jobbal.

Kitérni se szabad a viták elől. Nem állsz a kormány és az ellenzék fölött. Csak egy irányzatnak vagy most vezetője, hangot adsz a kormánnyal szembenálló, egyébként még mindig többségi közvélemény álláspontjának, de ehhöz azért van jogod, mert ellenzéki (parlamenti) párt vezetője vagy. Ezért a helyed a parlamentben van, máskülönben még mint ellenzéki vezető is eljátszod a jogodat arra, hogy legitim, alkotmányos tényező lehessél a nemzet életében.

Pártszövetséged jelenleg majdnem kizárólag személyes támadásokban éli ki energiáit. Ez nem baj önmagában - a kormányt (a mindenkori kormányt, a tiédet is) mindig, újra és újra meg kell tanítani kesztyűbe dudálni. Az is helyes, hogy a végrehajtó hatalomtól független szervezetek közül legalább azokat véditek, amelyeket a barátaitok vezetnek. De ez édeskevés. Ami a lényeget illeti, képviselőtársaid a költségvetést szűken egyensúlyi, neoliberális szempontból bírálták, ami állítólag ma már ellentmond elveidnek. Úgy látom, a komoly (azaz parlamenti) politizálás gyeplőit kiengedted a kezedből. Ez nyilván azért is van, mert bár érted, de nem pontosan érted a parlamentarizmus népszerűtlenségének a mélyebb okait. Többek között a politikai viták kiüresedése miatt ilyen népszerűtlen az Országgyűlés. Ha pedig vezetőtársaidnak a távollétedben nincs joguk a kezdeményezésre, akkor marad a primitív személyeskedés, amely a kelleténél is rosszabb fényt vet a jobboldalra.

Nélküled - az ellenzék vezére nélkül - nem működőképes a szisztéma, amelyet utálhatsz, de amelynek szolgálatára (mint országgyűlési képviselő) fölesküdtél. Ehhöz képest a személyes véleményed másodlagos. Ellenfeled, Gyurcsány Ferenc - akivel sok baj van, de ez most nem a témám, majd legközelebb - a parlamenti emelvényen állva a hazai demokratikus politika korlátlan ura. Ez nincs jól így. Az, hogy az Országházon kívül sem állsz vele szóba, különös (nem is nagyon rokonszenves), de végső soron nem alkotmányellenes. De a saját alkotmányos kötelességed - amely persze nem szó szerinti, de hát (gondolom) értjük egymást - nem teljesítése viszont igen súlyos mulasztás.

Ellenzékre szükség van.

Úgy látszik, te nemcsak kormányon, hanem ellenzékben sem gondolod ezt így. De nem gondolhatod. Ezt neked tilos gondolnod, még tilosabb gondolatodat megvalósítanod. Neked se jó, Viktor. Senki se tagadja tehetségedet, intelligenciádat, képzelőerődet, bátorságodat. De ezek a tulajdonságok elkopnak a hosszú, apolitikus pihenő alatt. Ha volna kinek átadnod a jobboldalon a hatalmat - bár az illető így mindenképp elvesztené a következő választásokat -, akkor azt tanácsolnám, tedd meg azonnal. De gondoskodtál róla, hogy ne legyen.

A dolgod az, hogy a rád szavazók bizalmából rád háruló munkát buzgón végezd. Eddig nem csináltál semmit - tudom, nem lustaságból, hanem meggyőződésből és taktikából, de ez mindegy. Nincs olyan jó kormány, amely meglehetne ellenzék nélkül. S ha az ellenzék (a te hibádból) egyszemélyes, akkor tessék értelmesen és energikusan ellenezni.

Munkádat jelenleg a jobboldali sajtó végzi el helyetted. De ez nem lehet tartós állapot. Neked kell megmutatnod, szerinted mi a hiba a kormányzásban, s azt is, hogyan lehet ezeket a hibákat kijavítani. Ha mindezt megteszed, az ország helyzete akkor is súlyosan problematikus marad. Csak nem lenne a nyilvános beszéd róla ennyire szétfolyó, bizonytalan és antipolitikus. A személyed nyilván nem pótolhatatlan, kedves Viktor. De temiattad az ellenzék vezérének posztja jelenleg betöltetlen. Ez engem, aki ennek a rendszernek csak kétkedő, szkeptikus alig-híve vagyok, de a demokráciához - még ehhöz is - jobb híján ragaszkodom, elkeserít.

Szükség van rád, öregem, szedd össze magad.

Jó egészséget, sok szerencsét kívánok.

TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS