A valaha koromról és piszokról híres Ruhr-vidéken már semmi sem olyan, mint régen. Hajdan a háziasszonyoknak naponta kellett lemosni az ablakokat, most ráérnek kéthavonta is, mégis minden tiszta. Bő negyven évvel ezelőtt merész döntésre szánták el magukat Németországban: átalakították a gazdaság szerkezetét, bezárták a szénbányákat, a nehézipar üzemeit, és a szétrombolt hegyek és erdők helyére újratelepítették a természetet. A régi üzemeket azonban nem verték szét, hanem különböző rendeltetésű műemlékekként hasznosítják. Ezeket a helyeket lehet egyetlen éjszaka végigjárni. A négyszáz kilométeres útvonalon buszok viszik a látogatókat, mindenki ott száll le, ahol akar, és tovább is mehet bármikor délután 6 és éjjel 2 óra között egyetlen jeggyel.

A Zeche Zollern nevű bánya épületeinek története 1898-ig nyúlik vissza. Ezen az éjszakán a múzeumban egy hajdani bányász mutatta be a látogatóknak, hogyan engedték le egyenként, láncokon a bányászok ruháit. Minden ruhadarabot felmutat, elmagyaráz, minden praktikus volt, erős anyagú a nadrág, zsebre tehető méretű az ételdoboz, és gondosan kimunkált a sisak, amely nem lehetett túl nagy és túl súlyos, de biztonságot kellett adnia. A vendégek megnézhetnek egy igazi bányajáratot, persze a felszínen, egy elsötétített részben, ahol át lehet érezni, milyen volt odalenn a bányában. A szűk, sötét járatokban, ahol csak egyetlen bányászlámpa gyenge fényénél lehetett tájékozódni.

Egy másik teremben igazi modellvasút mutatja meg, hogyan működött valaha a bánya felszíni világa. Felnőtt férfiak csodálják rajongva a kisvonatok jövését-menését, amelyet most számítógépről vezérelnek. A gyárudvaron régi gépek, mozdonyok és csillék, amelyeket a látogatók kedvükre tologathatnak, próbálgatják is sokan az erejüket. Egy külön csarnok azoknak az asszonyoknak a harcát mutatja be, akik a női egyenjogúságért küzdöttek a német történelem különböző korszakaiban. Ott van közöttük a hajdan gyakran emlegetett szocialista Clara Zetkin nagy portréja is. A régi gépek helyén most galéria van: olyan festményeket állítottak ki, amelyeket az ipari múlt tárgyai ihlettek. És van képeslapgyűjtemény a régi gyárak képeivel.

S miközben a közönség bejárja a hatalmas területet, három férfiember havasi kürtön ad hangversenyt a gyárudvaron, ahol természetesen sört és virslit is lehet kapni. Utánuk dzsesszzenészek jönnek, a látogatók pedig hömpölyögnek még a késői órákban is.

A leglátványosabb ipari műemlék a Zollverein. Egykor ez volt a legnagyobb szénbánya a Ruhr-vidéken. 1847-ben alapították Essentől északra, volt idő, amikor naponta 8500 tonna szenet termelt. 1986-ban ezt a bányát is elérte az akkori szén- és acélválság, és a kilencvenes évek elején bezárták. 2001 óta az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította, ma különleges kulturális központ. Itt lehetett látni például az „Élő kövek" című kiállítást, amely nem csak a Föld történetének gyönyörű képződményeit, kristályait, ásványait mutatta be, hanem azok hatását a művészetre és az emberi kultúrára. Több százmillió éves köveket lehetett csodálni, különlegesen megvilágítva, és mellettük egy olyan fotókiállítást, amelyet a kőzetek ihlettek, olyan kegytárgyakat, amelyek formáihoz a természetből vették a mintát, és amelyekben régi kristályok adták a díszeket. Egyszerre lehetett látni a természet és az emberi gondolat teremtményeit több emelet mélységben, és filmeket, amelyek megmutatták a vulkánok működését, a sivatagok és hegyek születését.

Itt rendszeresek a hangversenyek, színházi előadások, kreatív programok gyerekeknek, felnőtteknek, de helyet kap a humor is. Egy különös látvány például elsőre nem is érthető. A szárazföldön, egy úszómedence rajtköveiről felfelé emelkednek az elválasztó zsinórok a levegőbe, kétoldalt teniszbírók székei állnak. A zsinórokon borostyánok futnak felfelé, a kérdés, melyik ér leghamarabb a zsinór tetejére. Ez a Borostyán-futóverseny, amelyet három hónapig követhetnek figyelemmel a látogatók, és ámulhatnak a pihent agyú alkotók ötletén.

A többi régi, ipari létesítmény is új rendeltetést kapott: Hattingenben vasútmúzeum van, Mülheimben a vizeket mutatja be egy múzeum, Oberhausen hatalmas gáztárolójából kiállító terem lett, és csillagászati esteket rendeznek. Duisburg legnagyobb bányájából is múzeumot csináltak, kikötőjét építészeti különlegességgé alakították. Mindezt persze nemcsak egyetlen éjszakán lehet megnézni.