A fürdőruhák éjszakája
Szombat este tíz óra. A Széchenyi fürdő előtt parkolóhely nincs. Az, hogy itt bármilyen rendezvény lenne, nem derül ki, se egy plakát, se egy molinó nem hirdeti a pancsolásra vágyó népnek: ide, ide! Az aulában unott biztonsági őr, a kasszánál unott pénztáros néni. A jegy megszerzése után irány az öltöző: fürdőruha, törölköző, melegítőfelső - sikerül fürdőmesternek álcázni magam.
Aerobik és költészet a medenceszélen
A patinás fürdő falai között lézengenek az emberek, a szaunában félhomály. Az egyik medencében vízi aerobic kezdődik, lelkes szőke kislány magyaráz a partról, mutatja, milyen mozdulatokat kéne végrehajtani a víz alatt. A családi megosztás jól érvényesül, az asszonyok tornáznak, a férfiember a medence szélén ülve lógatja a lábát.
Itt kérem kultúra is van, nosza irány Parti Nagy Lajos meg az ő felolvasása. Egy eldugott medence túlfelén látom, de nem hallom a költőt. A jól elképzelt műsor - Parti a partról olvas fotelből, alant a tömeg hallgatja, nem valósul meg. Az olvasásig stimmel a dolog, de a víz jól ismert hangtorzító hatása és az alacsony falak megteszik hatásukat. Senki nem hall semmit. A népek udvariasak, úgy csinálnak mintha mindent értenének, jó háromnegyed órán keresztül. Parti Nagy megköszöni, aztán távozik. Bal oldalán Faludy exmúzsája, Fanny tűnik fel. Úgy látszik, a hölgy szereti a nemzet költőit. Nincs idő ezen viccelődni, máris megjelenik két overallos gumicsizmás férfi, akik egy nagyon koszos felmosót rángatnak végig a medence mellett, át a lábamon, egészen a lefolyókig. A higiénia amúgy sem tűnt első osztályúnak, így áldom anyukám nevét, aki kora gyerekkoromban rászoktatott a gumipapucs fontosságára.
Csápolás a sterilizálóban
Átcsoszogok a színterápiás részlegbe, bizony itt olyan is van, ha akarom kék szín fogja testemet bevonni, megnyugtatást, harmóniát sugározva, ellazítva testet és lelket egyaránt. Én viszont úgy érzem magam - hiába mantrázgatom a „nyugodt vagyok, testem, lelkem ellazul” mondatot -, mintha egy sterilizálóba kerültem volna, és ettől egyre feszültebb vagyok. De sebaj, állítólag itt lesz Kovács Kati, lehet csápolni a jól ismert dallamokra. Már csak az a 20 méter hiányzik, ami a kinti medencétől elválaszt. Sprint, ruhák le, medencébe beugrok. Nyakamban fityeg a pénztárca, jó szolgálatot tesz a vízálló pénztartó (köszi Cinetrip), a büfé persze kint a túlfélen. Medencéből ki, mackófölső felhúz, és rohanás a beígért Bambiért. Kaptam is egy félliteres pohárba talán ha két decit. Hiába, felment a Bambi ára az elmúlt években, nem szabad elkótyavetyélni.
A népek gyülekeznek, feltűnnek a mikulássapkás viccesek, a külföldi diákok, a mindenhol jelen lévő plázacicák kigyúrt partnerükkel, és persze az idősebb korosztály – talán ők a bérletesek - egy-két képviselője. A koncert ruhában is hallgatható, hirdették az interneten, kb. tíz ember eszerint. A Qualitons zenekar saját instrumentális számait játssza, majd negyed óra múltán megjelenik Kovács Kati. A decens kiskosztüm, piros sál összeállítást először viccnek vélem - reflexió a szocializmusra -, de bennfentes ismerőseim szerint Kati mindig így lép fel. Nem tisztem megítélni miért jó kalauznőnek öltözni az éjszakában, végig az az érzésem, mintha az énekesnő nem értené miért ez a hirtelen nosztalgikus igény rá és számaira? Ezért gyorsan elénekel egy Illés számot, majd jönnek a jól ismert slágerek. A színpadot nem látni, belepik a fotósok és a tévékamerák, és egyébként is nagy a pára. A zenekar egyre elmosódottabban látszik, időnként a hang is elmegy, előttem mikulássapkások, iszom a Bambit, hajamból víz csöpög. A koncert végén a közönség visszatapsolja a zenekart. Kati kipenderül, és máris énekli a „ha a dobos megengedné„ kezdetű számot. Na, ez fáj. Kati hangja nem bírja a magas hangokat, vagy a hangosítás rossz, nem tudom, de, hogy a fülem kegyelemcsöndért kiált, az biztos. A koncert után Superman pattan a DJ pult mögé, és nyomja éjjel háromig az egyre fogyatkozó látogatóknak.
Negyed négykor egy undok hang sivít az öltözőkbe, „Tessék sietni már, záróra!”. Valaki pénzt csúsztat a kabinos zsebébe, és kiszállingózik a Széchenyiben fürdőző nép a hajnali éjszakába.
