Azért másra a bankok se számíthattak. Ugyan a versenyhivatal eddig nem jeleskedett a kartellharcban, most jól megmutatta az erejét.

Rogán Antal feljelentését komolyan kellett venni. És ugyan a bizonyítékok nem voltak acélosak, a bírság sem lehetett alacsony. A bankok forgalmánál csak az elvárás volt a nagyobb. Tudjuk: nem túl magas poszton lévő bankárok reggeliztek és beszéltek a végtörlesztésről. Nem derült ki, kötöttek-e valóban kartellmegállapodást. A reggeli gyanús, ám a pénzintézetek egymástól függetlenül is juthattak ugyanarra a következtetésre: nekik veszteséget okoz a végtörlesztés, nem éri meg nyomatni. (Közben az akció a forinthitelek iránti keresletet növeli, vagyis ott lehetett drágítani, kamatot emelni.)

Nem védeni akarjuk a pénzintézeteket: ha kartelleztek, megérdemlik a büntetést. A baj azzal van, hogy egy elvben független intézmény esetén is kapásból írjuk le: „ha” úgy volt, és „elvben” független. Mert ma egyáltalán nem bízunk abban, hogy azok a vezetők, akiket a kétharmad ültetett a székükbe, a Fidesz politikai akaratától független döntést is hozhatnak. Láttuk. A bíróságok megtették, meg is kapták a magukét.

A kormányzat nem is csinál titkot abból, hogy számára a szakmai elhivatottságnál fontosabb a politikai megbízhatóság. Az elvben független intézmények vezetőinek többsége tetteivel és gesztusaival bizonyítja nap mint nap, hogy hálás a hatalomnak. Az intézmények így a szolgalelkűségben versenyeznek: akkor is politikailag akarnak megfelelni, ha egyébként senki se kérte őket. Pláne, ha igen.